Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - Tolnai Ottó: A hegyoldalon (Versciklus: Hogyan fújjam meg, Sosem láttam, Lenn a búza, Valami súlyos, Az alkony, Kirándulók, Lenn, Égnek alig lobogva, Némán, Balról a városka)
TOLNAI OTTÓ A HEGYOLDALON HOGYAN FÚJJAM MEG hogyan fújjam meg szarvad hogyan fújjam meg egyszerre mind a kettőt anélkül hogy nekiesnék fűrészelni szarukürtöt szarukürtöt itt nekem hallom mint messzi kis templomot kólóm pod tejed löttyenéseit a hegyoldalon látom ahogy farkad trágyazöld pamacsát még utolszor felém dobod a bükk mögül s még soká utána is hisz itt maradok örökre tán SOSEM LÁTTAM sosem láttam még ollóforma felhőt most kivárom jobbról máris nagy tisztást nyír balról még nagyobbat csak én állok még középen középen-e majd akár a gyerek anélkül hogy látnám felé nyújtom kis kezem előbb csak a gyűrűig metszi majd csuklóig majd vállbán vág csak én állok még előbb ravaszkodva bal lábam emelem majd a jobbat csak én ülök csak én fekszem frissen nyírt fű illatozva 3
