Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 5-6. szám - KRÓNIKA - Biczó Piroska: Bács-Kiskun művészettörténete (5. rész: Építészet a XVI- XVII. században)
a fatemplom is leég. Az építési engedélyt 444 aranyért vásárolják meg a szultáni udvarban. A fennmaradt iratokból jól tudjuk követni a templom építésének főbb mozzanatait. András, László és Máté debreceni kőművesek az építő mesterek. Az építkezéshez szükséges követ Orgoványról szerzik be, de a finomabb követ távolabbi vidékről: „Pestre küldtük az Györgyöt az kű bányában.” — mondja a gondnoki napló 1682. évi bejegyzése. A téglát helyben égették. Az építkezést 1683-ban fejezik be. Ennek állít emléket a templomban ma is látható egykorú tábla, mely szerint a templom „Fundamentuma Felvettetett 1680. Es Építetett 1681. 1682. 1683. Véres Háborús Esztendőkben, a Kecskeméti Keresztyének Gondviselések Által”. 1695-ben Farkas mester „szép virágokat” fest a karzat deszkáira. Már 1684-ben is végzett hasonló munkát. Az 1934-es Országos Református Kiállításon az 1680-as évekből származó temp- lompad elő szerepel Kecskemétről. 1941-ben való színú'leg ugyanezt állították ki a kecskeméti Egyházi Kiállításon festett mennyezetdeszkával együtt. Ezeknek az emlékeknek azóta nyoma veszett, de biztonsággal mondhatjuk, hogy Farkas mester „szép virágai” azok a reneszánsz és keleti, törökös elemeket egyesítő motívumok voltak, melyeket a történeti Magyarország területén fennmaradt, festett, kazettás mennyezeteken láthatunk. Ilyen mennyezet díszítette a kiskunhalasi templomot is: Komáromi Szőke Asztalos András 1696—97-ben készített festett deszkatáblákból álló mennyezetet. A XVII. század közepén Kecskemétre költözött ferences barátoknak köszönhetjük, hogy a protestáns építkezéseken túl a XVII. századi építő- tevékenység további nyomairól is szólhattunk. Hosszútóthi László váci püspök 1647-ben rendeli el, hogy a „Kecskeméti Parókia valóságos rekesz- téssel idastrom formára építtessék.” A ferencesek hiányosabb levéltári anyaga nem teszi lehetővé, hogy a kolostor és a templom építéstörténetének fontosabb mozzanatait a református templomhoz hasonlóan megismerjük. A „Idastrom formára” építésnek, ha igen szerényen is, de már a XVII. században meg kellett kezdődnie. A ferencesek építőtevékenységéről tanúskoTitztító tüzet ábrázoló dombormű részlete a kecskeméti Barátok temploma kerítésében —► A Szt. Mihály kápolna alapfalai. Előtérben a templomkerítés részlete J dik, hogy a katolikusoknak 1658-ban újonnan épített kápolnája van a városon kívül. Ezt a kápolnát a ma is a városon kívül, a Széktó közelében álló Sarlós Boldogasszony kápolnájával szokták azonosítani. Későbbi visszaemlékezések alapján mondhatjuk, hogy a Barátok temploma északnyugati, torony felőli oldal kápolnája az 1678-as tűzvészt követő újjáépítés során készült. Az ezekben az években folyó építkezésekre egy 1682-ből származó szerződés utal: János kőműves jelenti, hogy a munkáját elvégezte, ugyanakkor a következő évi munkák elvégzését is vállalja. Ha a sok munkát nem végezné el, jószágából kifizethetik a fogadott kőműves mestert. Az 1680-as években épül újjá a templom kerítése, melynek elkészültét a kapu szemöldökfájába vésett 1689-es évszám nyugtázza. A félköríves, sima kőkerettel ellátott kapu már a barokk korai képviselője. Ekkor készülhetett az a kálvária is, amelynek ma már csak a tisztítótüzet ábrázoló részlete látható a Barátok temploma bejáratánál a kerítés alján. 1698-ben szentelték fel a Szent Mihály kápolnát, melyet a hagyomány szerint Koháry István földesúr építtetett a reformátusok fatemploma helyén. A kápolna hajóját a templom körül elterülő temető még a török kor előtt épített csontháza képezte. Ezt toldották meg északkeleten négyszögletes szentéllyel. Az így kialakított Szt. Mihály kápolnának alapfalait láthatjuk a Barátok temploma melletti lemélyített térségben. Fölmenő falai egy-egy részletükben már a barokk korai jegyeit hordozhatták magukon.3 (Folytatjuk) Jegyzetek 1. Ezt a templomot 1771-ben bontották le, és építették helyére a mait. 2. A templomtér boltozatos lefedésére csak 1787 — 90 között került sor. Ugyanekkor a fölmenő falakat és a tornyot is magasították. 3. Fontosabb irodalom: Kováts J. István: Magyar református templomok. Bp. 1942; Nagy Szeder István: Adatok Kiskunhalas város történetéhez. I. Kiskunhalas, 1924; Tollas Béla: A kecskeméti református templom története, én.
