Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 5-6. szám - MŰHELY - Pomogáts Béla: Az újjászületés
előretörésének árnyékában. E korszakhatárok azonban viszonylagosak és összemosó- dóak. Nemcsak a korábbi korszak jegyei tűnnek fel (fogyó tendenciával) a későbbi időszakban, még jellegzetesebb a fordítottt eset, hogy már az előző időszakban megjelennek a későbbi szakaszra jellemző jegyek, éspedig szaporodó tendenciával. Ezek előrebocsátásával a három korszak így alakul: 1926—28: a Korunk pre- marxista szakaszát eklekticista szerkesztői koncepció és baloldali radikális társadalmi-politikai állásfoglalás jellemzi; 1929—32: a Korunk marxista Sturm und Drang szakasza a messianisztikus forradalomvárásból táplálkozó szektás baloldaliság jegyében. 1933—40: a marxista Korunk antifasiszta szakasza; az érett férfikor további tagolódása így mutat: 1933—35: erősödő tendenciájú, de spontán, tehát következetlen népfronti törekvések (ezek legkorábbi jegyei már az előző szakaszban is kimutathatók); 1935—37: az antifasiszta népfront-gondolat következetes érvényesülése; a szellemi népfront szerkesztői koncepciója; 1938—40: előbbi kiteljesedése egyre mostohább feltételek között a Vásárhelyi Találkozó szellemében. Mind az egymást követő három korszak, mind a harmadik belső tagolódásának egymásutánja lényegében a fejlődés egymásra épülő lépcsőfokai a Korunk történetében. POMOGÁTS BÉLA AZ ÚJJÁSZÜLETÉS Majd két évtizedes hallgatás után 1957-ben új életre kelt a kolozsvári Korunk. Újraindulása a romániai magyar irodalom nagy sikere volt, hiszen az addigi irodalmi jellegű folyóiratok: az Utunk és az Igaz Szó mellett megjelenhetett a nagymúltú társadalomtudományi folyóirat új folyama. A felszabadulás után Gaál Gábor helyesen látta, hogy a romániai magyar nemzetiség közművelődésének ügye nem társadalom- tudományi folyóiratot, hanem népszerű irodalmi lapot kíván. Ezért alapította meg az Utunkat, a ma is dolgozó irodalmi hetilapot. A hetilap betöltötte hivatását, Gaál azonban jól tudta, hogy a fejlődés egy magasabb szintjén ismét szükség lesz a Korunkra. 1949-ben Corneliu Codarcea-hoz írott egyik levelében a következőket jelentette ki: „Idővel mindenesetre a Korunkat is fel fogom újítani, ahol szélesebben és mélyebben lehet országunk, társadalmunk és művelődésünk kérdéseivel foglalkozni.” Majdnem egy évtizednek kellett eltelnie addig, amíg a Korunk új életre kelhetett. A folyóirat indulása már Gaál Gábor halála után történt, aki csak szerkesztői igényességét és szellemi örökségét hagyhatta utódaira. Első főszerkesztője Gáli Ernő szociológia-professzor volt, a főszerkesztő-helyettesi tisztet Balogh Edgár, a romániai magyar művelődés nagyhatású közírója vállalta. (Balogh Edgár nyugdíjba vonulása után helyét Rácz Győző szociológus vette át.) A Korunk újraindulása előtt Gáli Ernő a következőkben jelölte meg a folyóirat tennivalóit és terveit: „Feltétlenül szükségesnek mutatkozik egy olyan magyar nyelvű, elsősorban társadalomtudományi jellegű folyóirat megindítása, amely egyrészt biztosítaná történészeink, filozófusaink, jogászaink, pedagógusaink stb. egyre gazdagodó tudományos munkássága eredményeinek 69
