Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 5-6. szám - MŰHELY - Pomogáts Béla: Az újjászületés
népszerűbb formában való rendszeres közlését, másrészt kielégíteni az új magyar munkás és értelmiségi olvasótábor ilyen irányú szükségleteit.” Az újrainduló folyóirat sokrétű feladatra vállalkozott, midőn munkásságát e fentiekben tervezte meg. Az új Korunk mindenekelőtt klasszikus elődjének örökségét vállalta és folytatta tovább. A régi Korunk több körben is hivatást teljesített, szerepet vállalt: egyszerre volt ROMÁNIAI folyóirat, amely a romániai társadalom valóságos kérdéseire keresett választ, NEMZETISÉGI folyóirat, amely a romániai magyarság közösségi tudatának szocialista gondozására vállalkozott, MAGYAR folyóirat, amely széles kitekintésben vázolta fel az egyetemes magyarság nagy problémáit, és jelölte meg a kibontakozás szocialista útját, végül KELET-KÖZÉP-EURÓPAI folyóirat, amely az egymás szomszédságában élő népek közeledését szolgálta, egységét szerette volna megteremteni. Az új Korunk is e fenti feladatokkal birkózott, munkásságát ezek a feladatok határozták meg. A vállalt örökség mellett azonban a Korunknak új küldetést is teljesítenie kellett. Ez az új küldetés két területen is kifejezést nyert. Egyrészt abban, hogy megerősödött a folyóirat romániai jellege, másrészt pedig abban, hogy a Korunk modern, egyetemes és sokoldalú fórummá vált. A romániai magyar nemzetiség mai helyzete követelte meg azt, hogy a Korunk még klasszikus elődjénél is közelebb kerüljön a román társadalom kérdéseihez és tevékenységéhez. A szocializmus építésének ügye tette fel ezeket a kérdéseket, s a kolozsvári folyóirat valóban az országos összefüggések rendszerében helyezte el a nemzetiségi kultúra és közművelődés gondozását. Emellett a Korunk a modern társadalomtudományok, sőt természettudományok egyetemes fórumává is vált, amely legfőbb hivatását bizonyára éppen abban találta, hogy a nemzetiségi kultúra korszerűsítését szervezze meg. A romániai magyarság kultúrájának hagyományosan az irodalom állt a középpontjában. Ebben különben minden nemzetiségi kultúrával osztozott. A korszerű művelődés ügye azonban megkövetelte azt, hogy az irodalomcentrikus kultúrát gazdagabb és tagozottabb művelődés váltsa fel, amely a legkülönbözőbb tudományos területeket hódítja meg a nemzetiségi közösség számára. „Művelődésünk fejlesztésének alapelvét — fogalmazta meg ezt a feladatot Gáli Ernő —: a gazdagon tagolt, a tudományos és a művészi-erkölcsi értékeket harmonikusan egyeztető, aktív művelődés elvét már sikerült a köztudatba átvinnünk. Ez az elv egyébként a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom mai és jövő szükségleteiből, a szabad, képességeit minden irányban érvényesítő személyiség humanista eszményéből fakad. Közvéleményünkben egyre jobban meggyökeresedik az a felismerés is, hogy a tudományt a korszerű nemzetiségi művelődésben igen jelentős hely és szerep illeti meg.” Ez a program vált valóra a Korunk tematikus tanulmányösszeállításaiban. A folyóirat, kivált az utolsó néhány évben, sorra közölte tanulmányösszeállításait azokról a kérdésekről, amelyek iránt világszerte megnövekedett az érdeklődés. így foglalkozott a modern szociológia, a strukturalista irodalomelemzés, a nemzetközi természetvédelem, a korszerű lingvisztika, az ifjúságszociológia, a „harmadik világ” fejlődése stb. kérdésköreivel. Mindig azon igyekezett, hogy ezekben a témákban a legkorszerűbb nézeteket szólaltassa meg, s lehetőleg nemzetközileg elismert tudományos szaktekintélyeknek adjon teret. így az elmúlt évek során Claude Lévy-Strauss, Michel Foucault, Sir Bemard Lowell, Hermann Kahn, Selye János és mások szerepeltek tanulmányaikkal a Korunk hasábjain. E tematikus számok valósággal új ismeretterjesztő irodalmat teremtettek, amely kettős igénnyel: a tudományos közvélemény és a szélesebb olvasó- közönség számára egyformán hasznosan ismertette a modern tudományágak eredményeit és tapasztalatait. A régi Korunk hagyományainak megfelelően a folyóirat új 70
