Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 5-6. szám - Balázs József: Az ártatlan (Regényrészlet)
forrófejűek. Minden akciójukat fedezem, minden tervükhöz hozzájárulok . . . Csak tudják, mi a határ! S azt, amit nekem kell eldönteni, azt bízzák rám. A két tiszt nem vitatkozott, nem is próbálták meggyőzni az ezredest. Igaz, a százados emlékeztetni akarta a mocsáron való átkelésre, arra, hogy ha egy nappal előbb indulnak el, megúszták volna a bombázást. Túlságosan közel engedték magukhoz a frontot. S ez most is megismétlődhet. A százados azonban nem szólt. A legutóbbi órák eseményei így is minden előzetes elképzelést felülmúltak. S még mindig gondolkozik az ezredes szavain . . . Amit az előbb mondott, az ugyanis majdnem egyezik azzal, amit Csernus István tizedes közölt vele még akkor, amikor a mocsáron jöttek át.. „Hogy a németek ellen ...” Az ezredes szobáját elhagyva, indultak szálláshelyükre, amikor az úton — épp most gondolt rájuk — Simon Balázs hadnagy és Csernus István tizedes lépett melléjük. — Legyenek türelemmel, minden jól alakul ... Az ezred egyre biztonságosabb helyzetbe kerül — kezdte tétován a százados. — Átállunk? — kérdezte a hadnagy. A főhadnagy és a százados egymásra nézett. Tomcsányi sokáig gondolkozott és közben hangosan lélegzett. — Vagy még nincs itt az ideje? — kérdezte újra a hadnagy. — Ön mit akar, hadnagy úr? — nézett rá Gábori Dénes.— Ha átállnánk a lengyelekhez — én ugyanis csak ezt tudom elképzelni —, lehet, hogy még a saját fajtájabelivel is kellene harcolnia. . . Mindnyájunknak. Meg kell értenünk, hogy biztosra kell menni . . . Hadbíróság elé állni, éppenséggel . . . Alaposan előkészített akciónak van csak értelme! A helyzet korántsem egyértelmű, azt tudnunk kell. — A helyzet egyértelmű! Nincs más választás, még akkor sem, ha az történne, amit az imént elmondtak. S még az sem lenne baj, ha nem jönne az egész ezred, ha csak a mifélénk jönnének. Kiválnánk így együtt, egy nagyobb csoport ... S ha a százados úr vállalkozna... a vezetésre... — mondta bizonytalanul a főhadnagynak Csernus István tizedes. — Most még minden kockázatos. A környéket a németek ellenőrzik, szökésünk után akár az egész ezredet. . . A százados nem fejezte be a következtetést, úgy gondolta, most vigyáznia kell minden szavára. Még mindig az ezredes kijelentésére gondolt, ami egyszerre volt megkönnyebbülés, de hihetetlen is. Úgy látszik — gondolta —, hogy a hadnagy és a tizedes megsejtett valamit, vagy elegük van mindabból, ami eddig történt az ezrednél. „Minden kapcsolatra szükség van, és ha úgy hozza a sors, fel lehet használni azokat. A tizedest, a hadnagyot is meg kéne nyugtatni.” — Azt javaslom, várjunk. Pár napon belül többet tudunk^ Hátha a vezérkar is dönt vagy már döntött. El fog jutni hozzánk. Várjunk még ... Én kérem önöket erre — mondta biztatva és barátságosan a százados. Amikor elváltak a hadnagytól és a tizedestől, Tomcsányi nyugtalan lett. Elgondolkozva kérdezte: — Nem láttam Majthényit. Vajon merre lehet? — Meg kell kérdezni Jánosy Benedeket. Lehetséges, hogy ő, Majthényi tartja távol magát. Nem akarja, hogy kompromittálva legyen — vélekedett a főhadnagy. — Nem akar részt venni semmiben sem. — Igen, erről lehet szó! Majthényi biztosra megy, s ha ez a helyzet nem úgy változik, ahogyan mi szeretnénk, akkor nem is tudom mi lesz. Mindnyájunkat el fog taposni . .. — Mi vagyunk többen. Az őrnagy itt nem oszt és nem szoroz — mondta a főhadnagy. Tomcsányi százados meggondolta magát, úgy döntött, hogy visszamegy Jánosy 35
