Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 5-6. szám - Kalász László: Versek (Behunyom, Kőgondok, Nem tudom, Meghúzom, Az ébgöl)
KALÁSZ LÁSZLÓ BEHUNYOM pillantásomat: már este lesz mind az égi csillagokat gyújtom: fényesebben szeress! a tejút szétfoszlik az égen ha rugdalod s leheleted a Mindenségben fölgerjeszt minden csillagot de hol a Nap? hogy rácsodálna izzásodra míg meztelen sorsommal — tán nem is sokára! — elégek szíveden KÖGONDOK kőremények kőtitkok kőbeszédek kősorsok kővilágok kőből metszett virágok kőmúltunk kőjövendőnk kőlátszat kőszerelmünk kő a Nap is az égen s megkövült emberségem: kő volna a patakban mosdódván minden habban — iramodván halakkal mosdanánk — s kő a szappan NEM TUDOM sorsom mire készül voltam vagyok s leszek vitézül minden harcban boldogtalan ereim büszke erejére pillanataim örömére fogadom: én leszek a vesztő csatáznom meszesedő magammal túlon-túl éles világommal igaz eséllyel nem lehet! itt már az első is utolsó: bölcsőből eszkábált koporsó: és itt már minden is: minek!
