Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 5-6. szám - Kalász László: Versek (Behunyom, Kőgondok, Nem tudom, Meghúzom, Az ébgöl)
„HIT, REMÉNY, SZERETET!” (EGY FALVÉDŐ) MEGHÚZOM busa orrodat s markomban nem harag marad! gáncsolom hibbant dolgodat: bukhatsz bár: ránk dől a salak! fejem forog mint a radar s reméled: semmi zűrzavar! — s feltörsz és úszol mint a hal! kék beggyel mint a tintahal! hiszed hogy minden gáton át átlöknek fensőbb ostobák! — azt kinek annyi feje van! azt kinek annyi szíve van ! töprengek: sárkány vagy polip? mert karja elér holtodig! s nyesett feje újra kiújul s hamvadt szíve újból kigyúl s gyúl hamut perdít pörgőit eszmékre tüzet szít sőt: lángol cserébe! Szeretet? Remény-e? Hit-e? — túl sok: vibráló írisze! AZ ÉGBŐL tűnik a sötét benne sugaras Nap virít és minden más lesz más leszen szép forgolódó Földemen és szétparázslik majd a rög s fűszál leng gondjaim fölött és minden zöld lesz zöld leszen szép forgolódó Földemen eloszlik minden ami bánt: helyébe nő majd tulipán és minden jobb lesz jobb leszen szép forgolódó Földemen
