Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 4. szám - KRÓNIKA - Biczó Piroska: Bács-Kiskun művészettörténete (4. rész: Gótikus kézművesség)
KRÓNIKA BÁCS-KISKUN MŰVÉSZETTÖRTÉNETE BICZÓ PIROSKA 4. rész GÓTIKUS KÉZMŰVESSÉG A romanika és a gótika monumentális művészete — az építészet — emlékeiről áttérve a kisművészetekre, meg kellett elégednünk a jelentősebb román stílusú ötvöstárgyak számbavételével. A Kézművesség címet azért adhattuk a gótika kisművészetével foglalkozó résznek, mert az ötvösségen kívül más művészeti ágak — a kerámiaművesség és a textilművészet — emlékeiről is szólhatunk. Ebben az esetben is a korukat rendkívüli változatossággal megelevenítő ötvöstárgyak teszik az emlékanyag legnagyobb részét. Az egyházi művészet hagyatéka mellé a világi célokra készült alkotások özöne sorakozik. A gótika korában csökken az egyházi és kolostori műhelyek jelentősége, és erősödik a világi céhes ipar. Ezt a fejlődést tükrözik a Bács-Kiskun megyei emlékek is. Gótikus egyházművészetünk kevés emléke lelhető fel megyénk területén, míg országos és egyházi gyűjteményeink számos szép művet őriznek, melyek a gótika megváltozott arányrendjének és formakincsének tanúi. Ezidőben jön létre a kehely végleges szerkezeti felépítése — a talp és a cuppa közé beiktatódik a szár —, de ennek a kornak szülötte egy új liturgikus tárgy, az úrmutató is.' A kecskeméti Nagytemplom úrmutatójának felső része a XV. századból származik. Számos kis fiatornyával egy gazdagon díszített gótikus épület kicsinyített mása. Két oldalán Szt. Miklós és Szt. Ferenc alakját helyezték el. A két szent, de a ferencesek História Domusa (háztörténete) is arra enged következtetni, hogy az úrmutató azelőtt Kecskemét korábbi plébániatemplomának, a Barátok templomának, illetve a ferenceseknek a tulajdonában volt. (A Barátok templomának Szt. Miklós a vé- dőszenje.) Megmaradását az időkviharai közepette talán éppen a város jegyzőkönyvében 1690-ben olvasható, rendelkezésnek köszönheti, amely megtiltja, hogy a lakosság az ellenség elől a templomokba meneküljön, „hogy a Templomok és Szent Egyházi Eszközök föl ne prédáltassa- nak . . XV. századi miseruhát őriz a kalocsai székes- egyház. Hátát kereszt díszíti. Szárainak találkozásánál ülő, koronás Madonnát, a szárakon pedig hímzett női szentek alakjait láthatjuk. Világi célokra készült ötvöstárgyainkon elsősorban nem a csúcsíves mérműveket és könnyed csipketornyokat fedezhetjük fel, hanem a gótika naturalizmusra törekvő növényi ornamentikáját, ember- és állatfiguráit. Tölgyfalevelek, makk és ,,S” alakban hajló növények díszítik a fehértói lelet tálkáját. Az utóbbi növényekhez hasonlókat látunk a lelet egyik ezüstkorongján, ahol hatka- réjos mezőben gótikus Madonnáinkra emlékeztető nőalakot fognak közre. Tovább kutatva a Képes Krónika miniatúráihoz jutunk. Szemünkbe ötlik a színes, virágszerűre festett fák és a mi díszítőmotívumaink közötti rokonság. A tálat és korongot 1876-ban más ékszerekkel együtt Vilonya Antal halászmester találta az akkor Kiskunhalashoz, ma Kunfehértóhoz tartozó Fehértóban. A többi ékszeren állatalakok, hárpiák — emberfejű madarak — jelennek meg. Az egyik szabályos szerkesztésű, virágokkal díszített korong legközelebbi párhuzama pedig ugyancsak Kiskunhalas határában, Bodoglárpusztán került elő, egy másik pedig Kelebián. A kelebiai kincs elrejtője 97 db tárgyat: fülbevalókat, gyűrűket, karpereceket, övvereteket, csatot, díszes gombokat és a fehértói és bodog- lárpusztai korongokhoz hasonló lemezeket ásott el. A korongok változatos állatfiguráikkal, mesebeli szörnyalakjaikkal (sárkány, hárpia) a kor dús fantáziájú díszítőkedvéről tanúskodnak. Rendeltetésüket a széleken elhelyezkedő lyukacskák árulják el:, a ruházat díszítésére szolgáltak, felerősítésük a lyukak segítségével történt. Középkori temetőásatásaink is alátámasztják ékszer voltukat, másaikat felfedezhetjük a gótikus falfestményeken és táblaképeken; és újfent idézhetjük a Képes Krónika miniatúráit. A fehértói kincs egyik korongja MAGISTER SINKA felirata alapján Sinka mesteré volt, akit 94
