Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 3. szám - MŰHELY - Berkovits György: Törvényszerűségek keresése

Az iskola szociológiai problémái című gyűjteményes kötet 30 tanulmányának szerzői azt sugallják, hogy az iskola, a tanulás, a pedagógia problémái elsősorban társadalmiak. Ebben a kiváló kötetben — szerkesztői Ferge Zsuzsa és Háber Judit — azok a tanulmányok a legsokatmondóbbak, amelyek az iskolát nem egyszerűen a tanulás, a pedagógiai munka hagyományos otthonának tekintik, hanem a társadalom intézményes és objektiválódott mintájának. Azok a kutatók viszont, akik az iskolai szerep fölfogásának hagyományos útján járnak, mintha évtizedes, évszázados tanokat melegítenének föl újra. Ezért sem foglalkozom például az iskolareformokat fölemlegető dolgozatokkal, amelyek mintha figyelmen kívül hagynák a legújabb szociológiai kutatásokat és inkább moralizálnak. Kevésbé érintem az iskolai életet elemző tanulmányokat is, amelyek között újszerűt és gondolatgazdagot is olvashatok — az elemi iskolai olvasókönyvek nevetségesen elavult világszemléletéről, arról, hogy értelmiségi szak- ma-e a tanítás, hogy mi jellemzi az osztálytermet szociálpszichológiai szempontból, hogy milyen összetételű osztályokban alakul ki, „hagyományos” és milyenekben „anó- mikus” rendzavarás. Nem térek ki a „Történelmi háttér” című tematikai egységre. Azért, hogy a szerintem legfontosabb kutatási eredményeket — amelyek az „Egyenlőtlenségek az iskolával szemben” cím alatt sorakoznak — bővebben ismertethessem.

Laikus töprengéseink során sokszor csak értetlenkedünk azon, hogy tulajdonképpen mit is jelent a nálunk is használatos „fizikai dolgozó gyermeke” vagy a „hátrányos helyzetű”. Persze tudjuk jól, mi az a hátrány, de hogy miért van, azt kevésbé.

Azért alakul ki hátrányos szituáció — R. Hess és V. C. Shipman szerint — mert nyelvi szempontból és látási, hallási differenciáló képességük szerint rosszabbul fejlődnek a munkás környezetből származó gyerekek, mint a „középosztálybeliek”. Egyáltalán elfogadhatjuk-e ezt a merész állítást? A szerzők, a kisgyermekkor fejlődési viszonyait elemezve, arra jöttek rá, hogy munkáskörnyezetben a szocializáció folyamatai egyáltalán nem ideálisak, főleg azért, mert a fogalmi megismerés háttérbe szorul. Ugyanis a munkásszülők viselkedése inkább impulziv, hajlamosak anélkül cselekedni, hogy elegendő időt fordítanának mérlegelésre, tervezésre. Ez a viselkedés, attitűd — amit gyerekeiknek is átadnak — nem kapcsolódik megfelelően ahhoz a társadalmi kontextushoz — viszonyrendszerhez —, amelyben megszületett és előfordul. És általában az interakciókban a — mindennapi érintkezésben — résztvevők motivációihoz és a feladatok céljaihoz sem kapcsolódik megfelelően ez a magatartás. Amelyre az jellemző, hogy nem határozzák meg a kontextust, mert hiányzik belőlük a jelentés. Rendkívül fontos megállapítás ez, vagyis, hogy bizonyos rétegek magatartás-mentalitása nélkülözi a jelentést. De miért? A kutatók szerint azért, mert a jelentést — a kommunikációt, a nyelvet — a társadalmi rendszer és a családstruktúra formálja; a gondolkodás és a problémamegoldás módjait pedig a nyelv — s itt figyeljünk dialektikájukra — tehát a gondolkodást végsősoron a réteghelyzet, osztályhelyzet szabja meg (e szerint). Vagyis a családban kiformálódott kulturális tapasztalat. De hogyan alakul át mindez kognitiv (mondjuk így: értelmi) viselkedéssé és iskolai teljesítménnyé? Lássuk.

Több szerző, köztük Mollenhauer mutatta ki, hogy munkáskörnyezetben nevelkedő gyerekeket — a szocializáció és a tanulás szempontjából — az jellemzi, hogy passzívak, jelenre orientáltak és „családiasak” (természetesen csak általában és nem unifor- mizáltan). Vajon miért? Mert a munkások értékorientációi az iskolai teljesítmény és a továbbtanulás ellen hatnak, ez a szocializációs gyakorlat nem kedvező, mert nem vállalnak kockázatot a tanulásban. Végülis mitől függ a szocializáció? Állítólag a szülők foglalkozásától, társadalmi helyzetétől. A kör bezárulni látszik.

A különböző osztályszubkultúrákhoz jutottunk el. Bowlesnak az a véleménye, hogy a munkamegosztással együtt jár az osztályszubkultúrák létrejötte — vannak nem osztályhoz kötődő szubkultúrák is, például bűnözőké, hippiké, underground művé78