Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 2. szám - Pintér Lajos: Versek (Széthagyott tárgyak udvara, Ágyunk fölötti kép, A telephonmobil kerekére)
Kerítek formás fekete tárgyat, mint hajdan csúzliágat — fölé görgetek szépívű kagylót: égből félholdat görgetek! S felétek intek, nehéz munka volt, nehéz munka volt, gyerekek. íme, féligkész telephon! Kereke nincs, jő éjszaka — uraim, leszek szűzies, ájtatos, s ha jő — mondottam vala — hites társam: az éjszaka, a sarki ácstól egy kereket, uram bocsáss, csak elcsenek, s felétek intek, nehéz munka volt, beleizzadtam, gyerekek! Csak forogna már, akár a Föld! A telephon-mobil kereke. (A kocsikerék. Sárban.) Sár, te sár, száradnál, szorít a zárka! Beléragadva apám csizmája. A hétmérföldes. Hétmérföldes halál csizmája. És kellene a vezeték, pók, te pók. Keresztesvitéz! Fényűző, légyűző naplopóm. Mint ami múlt, mint ami volt, úgy elgurul a telephon-mobil kereke. Idő, időm, te úr! A telephon-mobil kereke forog, forog, mintha a táncban. Mintha a táncban. Szorít a cipő. táncbéli zárka! Most figyelem. Először csördítek barátra. Háromkirályok harmada, 458— 655, hol nem fecseg a szalmazsák, beszédes volna — ó, egek! —. Ami
