Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 2. szám - Pintér Lajos: Versek (Széthagyott tárgyak udvara, Ágyunk fölötti kép, A telephonmobil kerekére)
voltunk, fölcsöngetem, tárcsázok tiszta példát: intőn elénk áll, ha eltévedünk — tiszta, szép indulásunk. Most halkabbra, mert álom jár, bölcső fölötti álom. Üveg borral megérkezem, ha nem lészen halálom. 356—912; iskolakerülő hitetlent számos szavaddal mégse átkozz. Professzorodó huligán, huligánom. Hajnalig, ébren hajnalig . Mesefa a hit: levele hull, zsoltárt dadogunk — hangtalanul. Hószín szobában a vágy, pohárkoccanás ha téveszti a dalost, hát biztos logika ne tévedjen, s messzi föld fia otthonát tudja, 666—531 e szám. Fölhívhatod a szerelmet is 6 . . ikszipszilonzé; balta csapódjon a szájra. A titkot ne kiabálja. Rejtőzködő, köd-alak, ki rávarázsol a sírásra. Pörög a könny, de sziklatömbök: félholdat égről görgetek! Voltam gyerek------Dörögtess újra, ember álma! Vagyok vándor, ne szoríts, zárka! Vagyok vagabondja világnak — De hazának mije? Tűnője? Tűnődője? Kamasz-Ninive? Most elhallgat a telephon. Éjszaka, mikor versem írom. Péterpál napján, aratáskor — gondolván —voltapámra, anyámra. 7
