Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 2. szám - Pintér Lajos: Versek (Széthagyott tárgyak udvara, Ágyunk fölötti kép, A telephonmobil kerekére)
Zöld körön az öröm, égszínkéken szégyen; s ha rándul fekete pemzli, az is csak fekete-semmi, képzet! Talán csak a ködlő kép foszladoz bennünk, semmire hasznos, alig van, nincsen — de van lét, meghalás: hogy hitet tehessünk. Nézek a múltra, kristályüvegre — hol csizmanadrág, csizma világol, s fehéring ellen csúfság-díszszemle! Minden balgatag, aki az ősöm, rugdalja magát, légbe, magasra — tiprat a bölcsőn, tiprat a bölcsön. Húszéves hitünk bár kimondatlan, rezzenünk érted, lélegzet-ország: rontott tüdővel, képzet alakban. Festi a festő a zsákvászonra: jöttöd rajza a zöldbarack, szilvagömb; lenni parancsol pördülő szoknya! Ágyunk fölötti maszaton képen, szesz poharába csillag beloccsan, s hanyatt-dől: égre szédül a részeg. A TELEPHON-MOBIL KEREKÉRE Könnyű kis szél fúj, alkalmi szél! Nyakig gombolós kabátot nem kímél — Te szél, te szél! Ablakra gombolt házat se kímélj — zörgess, te szél, te szél! Deszkabáb lányokat domboríts, szél, szélhámosom, te szél! Döngess, dörögtess, szorít a zárka! Császár-udvaronc-kóbor költő alszik, de nyugtalan az álma!
