Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 2. szám - Pintér Lajos: Versek (Széthagyott tárgyak udvara, Ágyunk fölötti kép, A telephonmobil kerekére)
Állok cel lányi versmagányban s a csodára képesek elszántságával készülök jövendő birtokaimra PINTÉR LAJOS SZÉTHAGYOTT TÁRGYAK UDVARA Széthagyott tárgyak udvara fú'zfakosár lapul föld szívéhez domborul ágas- bogas borona fordul háttal levegőt összekuszál göröngyös levegőt izgat kezével csáppal egyhelyben csapdos tárgy-guernica mozdít picasso-ecsetet létrát libbent vízhez támaszt cipőt állít fal tövéhez lábat lendít cipő nélkül férfi indul boronával széthull az a borona is téved tőle cipő és láb kéz ha lendül öntörvényű ostor pattan másik képen most meg tűnik minden ráncod dobbant lábad tipeg-topog próbálja az első táncot Nekem kell kimondani őt is széthagyott testét éjszakáját Fűzfakosár-homlok Boronás nyak fogsor-létra garat-sajtár Fűzfakosár-nyak boronás homlok — Kodexes arcom támad ÁGYUNK FÖLÖTTI KÉP Részeg festő a zsákvászonra isteni formát rápingál szépen — sorsa: hogy létünket kibontsa! Maszatol parton ringáló halat, az dobál vízre horgot, gazt, törvényt: fald ember, faljad, finom kis falat.
