Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 9. szám - MŰHELY - Pintér Lajos: Vajdasági magyar valóságirodalom

reprezentatív mintával dolgozó statisztikus fölmérések száma pedig megszaporodott. Megszaporodott az olyan szépirodalmi művek száma is (verseké, regényeké, drámáké), amelyek művészi építményüket épp e való világ alapjaira helyezik. Hőseik a valóság földjén mozdulnak, ahol a szociológus is fölállította a mérőműszereit. Ha e három alkotói terület legértékesebb műveit soroljuk, akkor készülhet a körkép, amely a mai vajdasági valóságnak, mai vajdasági alkotói képzeletnek pontos tükrözője lehet.

Az 1974/5—6-os kettős számmal ünnepelte a Híd irodalmi, művészeti, társadalomtudományi folyóirat fennállásának 40. évfordulóját. A Híd a szociográfia fontos műhelye. Az utóbbi néhány év termését vizsgálva a legértékesebb, legfontosabb, témánkhoz illeszthető írásokra e lap hasábjain találhatunk. A Híd hirdetett 1968-ban szociológiai-szociográfiai pályázatot, hogy a műfajnak új lendületet adjon, a szociográfia új mestereit keresse. (Ez időben hirdetődnek a vajdasági regény, dráma, ifjúsági irodalom pályázatai is.) A pályázat első díját Biacsi Antal nyerte az „Ez a halál nem magánügy” című munkájával (a Híd 1969/3-as száma közli). Az írás a szabadkai öngyilkosságok hátterét kutatja. Szabadka — a statisztikák okán — azzal a Duna—Tisza közi Bács—Csongrád etnikummal rokon, ahol az öngyilkossági mutatók egy évszázad óta változatlanul, világviszonylatban is legmagasabbra szöknek; e tényre alapoz Biacsi írása. A szellem tüzét azonban Gerold László második díjas „Hatvan magyartanár” című pályaműve szította igazán, (a Híd 1969/4-es száma közli). Évekig gyűrűzött körülötte a vita. Ez a negyvenoldalas írás — önálló füzetként is megjelent — a mai vajdasági szociográfia egyik hangsúlyos vállalkozása. A szerző megjelölése szerint művelődés-szociográfiai pillanatfelvétel. Nemcsak a kulturális élet némely fonákságára, a fejlődés főirányait szem elől tévesztő értelmiségi magatartásra irányítja a figyelmet, hanem a szociográfiai föltárás lehetőségeire is. „Hatvan magyartanárnak küldtem levelet és kérdőívet, a mintegy százötven közül, ahány a Vajdaság elemi, illetve különböző középiskoláiban dolgozik. A 46 községben élő 60 magyar szakos pedagógus közül huszonnéggyel kerültem kapcsolatba. Ennyien voltak ugyanis hajlandók a szociográfus lencséje elé állni, s ezért mondanám tabló helyett csak pillanatfelvételnek a róluk készített írást. Hogy a címben mégis mindannyiukra hivatkoztam, annak egyetlen magyarázata: g hallgatás, az érdektelenség is egyfajta magatartás, amelyet nem hagyhattam figyelmen kívül. Összesen tizennégy tanárral, előadóval találkoztam személyesen; beszélgettem köztük két olyannal is, akik semmilyen formában sem válaszoltak a kérdőívre vagy a levélre. Szándékom: a pangó, aggasztó kulturális állapotok, a művészetek és a közönség eltávolodó kapcsolatának vizsgálata ...” Gerold László akciója a Symposion első korszakának akcióival mutat rokonságot. Legfőbb fegyvere a tagadás, mellyel az új nemzedék mond ítéletet a régiről. A szem meglevő értéke helyett a fehér foltokra figyelmes főként. A tanáremberre például, aki se a Hidat, se az Új Symposiont nem olvassa; se Herceg János, se Bori, se Csépe Imre, se Végei, Tolnai neve — az ízlés különböző területeit nevezve eképpen — nem kelti benne a nagyobb érdeklődést. Német Lászlót (Németh helyett), Jókayt, (y-nal) jelöl, még írásának képe is szomorító. A vitázók — s a szociográfiai föltárás új hullámát hozta a vita — a szemlélet egyoldalúságára hívták föl a figyelmet. Tőke István a Híd 1969/11—12 és az 1970/12-es számában kétszer is a magyartanárok pártján szólalt. Mindkét írás Gerold Lászlóéval egyenrangú, ténygazdag vallomás a tanítás felelősségéről. A fő érdem mégis Geroldé, aki cikkével a konkrét, tárgyszerű látásnak adott új programot.

A Hídnak rendszeres rovata van, amelyben a szociográfiai írások is helyet kapnak. A társadalom kérdez” a rovat címe. Alapvetően fontos írások sora jelenik itt meg. A szociológia körébe tartozik például Mimics Károly cikke (1970/1): „Demográfiai jellegzetességek a jugoszláviai magyar nemzetiség életében.” A modern ipari társadalom kötelékébe kerülő nemzetiség jellegzetességeit vizsgálja. A nemzetiség számáról, területi megoszlásáról, iskoláztatásáról tájékoztat. A magyarországi szociográfiához is közvetlenül kapcsolódó, vitára ingerlő írás e rovatban Garai Lászlóé; „A szociográfiai új hullám problémái.” (Híd, 1971 /9.) Igaza van, mert az avantgarde irodalmat is alkalmasnak látja a szo- ciográfikus leírásra, egy avantgárd szociográfia jövőjét hirdeti. Ezzel a jugoszláviai magyar irodalom egyik kulcskérdésére talál rá. De vitatható az értékelése a magyarországi szociográfiáról. Az „fró- szemmel 1970” válogatás láttán úgy érzi, hogy ezek az írások nélkülözik a szociográfia valóságfeltáró jellegét, kritikai élességét; túlságosan hivatalosak, „egysodrásúak”. Cikke fontos adalék, vitatható módon, de jelzi a vajdasági irodalom igényét újszerű, öntörvényű szociográfia megteremtésére. E rovatban jelent meg Vlaovics József „Családom Németországban” szociográfiája is (1972./1.) „E sorok írója sem tudós, sem szociológus: egyszerűen csak közel áll hozzá az az ember, aki a napi politika szó- használatában a külföldön ideiglenesen munkát vállalók kategóriájába soroltatott” — jelzi a szerző bevezetőként. írásában a külföldi munkavállalások hátterét vizsgálja. (E kérdésnek születik költői megfogalmazása is; mégpedig olyan érték, amelyben a szociográfia tényei fölött uralkodó a líra. Egy nemzedék nevében ad választ az idő kihívó kérdésére. A mai vajdasági irodalom egyik csúcsára: Domonkos István Kormányeltörésben című versére gondolunk.) Igazi szociográfia Pekovics Kálmán ,,A mostoha barázdá”-ja is. Ez a szabadkai, topolyai, kishegyesi, adai, zentai, kanizsai községek életét, Észak-Bácskát vizsgálja; a túlnyomóan mezőgazdasági munkásság sorsát fürkészi. (1972/2.) A Híd jelzett rovata főképp irodalmi szociográfiákat közöl. Atudományos közlések gazdája az újvidéki Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei kiadványsorozat és a szabadkai Létünk folyóirat.

Született két olyan könyv — terjedelmében is nagyobb vállalkozás —, amely a szociográfiához kö86