Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 12. szám - MŰVÉSZET - Pap Gábor: I. Nemzetközi zománcművészeti alkotótelep

ÁSZTAI CSABA: KÉP

— TÚRI ENDRE: KELETKEZES

így természetesen azon is, amelyet Túri alája erőltet — groteszk, részletformáiban indokolatlanul elrajzolt és különben is érdektelen pillanatképnek, madármagánügynek fog hatni.

A táblakép-indíttatású csoportban véleményünk szerint a legsikerültebb és a leglátványosabban sikerületlen darabok egyaránt a ,.nonfiguratív” kategóriában születtek. Beszéljünk ezúttal csak a sikeres kísérletekről. Ásztai Csaba képeinek elegáns, könnyed forma-iüktetése és mértéktartó színkezelése ha nem is túlságosan mély, de annál kellemesebb élményben részesített (Kép). Jávor Piroska szuverén, teljesen kiforrott képi világa viszont a kiállítás és az egész alkotótelep egyik legmegnyugtatóbb teljesítményének tűnt. Amit a párizsi iskola lírai absztrakt képviselete az ötvenes évek végéig — akkor utolérhetetlennek vélt finomsággal és tündéri derűvel — létrehozott, mindaz itt a zománc-anyag sajátos lehetőségeitől mintegy újra-lelke- sülve, még egyszer, megejtő színpompával, ugyanakkor mégis visszafogottan, új életre támad. Bravúros pillanatképek sorát látjuk a kéreg-alatti, mikroszkopikus léptékrendű lét hétköznapjairól.

Nem tudnánk azonban annyi szépet-jót elmondani ezekről a művekről, hogy nyomban utána mégis — ha csak egyetlen, lakonikus mondatba összefoglaltan is — meg ne kelljen állapítanunk: ebben a „műfajban”, a lírai absztrakt táblaképkategóriában azért az igazán maradandó élményt, a minden tekintetben kiemelkedő teljesítményt végülis Lilian Lin- naks zománcképei hozták az idei alkotószezonban. Az ő műveiről szavakban nehéz is lenne ennél többet mondani.

És most lássuk az alkotótelepi „vizsga”- kiállítás másik nagy csoportját. Ezeket a műveket összefoglalóan és egyetlen mondattal talán úgy jellemezhetnénk, hogy egyelőre nem találják a helyüket táblaképre-hangolódott ízlés- és táblaképek befogadására méretezett-ütemezett lakásbelső-világunkban. Első ráné82