Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 12. szám - DOKUMENTUM - Gál István: Jegyzet Kerényi Károlyról - Kerényi Károly: Bartók Béla Cantata Profana-ja

Végül egy tisztavizű forrásnál utolérte őket. Letérdelt, vállhoz szorította puskáját és célba akarta venni őket. De halljátok: A legnagyobb szarvas — a legidősebb fiú — e szavakat intézte hozzá a hegyen:

Kedves apám, ne lőjj ránk, különben felnyársalnak fáink és hegyről-hegyre, szikláról- sziklára hajítanak, összetépnek és porrá zúznak a repkénytől foltos köveken, kedves apám, és cafatokká tépnek a hegyen.

Az apa torkaszakadtából kiáltott: Apátok kedves fiai, ó én édes fiaim: Térjetek vissza otthonotokba jó anyátokhoz: Gyertek! Anyátok aggodalommal vár benneteket, égő gyertyákkal, terített asztallal, teli poharakkal. A poharak az asztalon vannak, ő pedig sír. A poharakból kicsordul a bor, az ő szeméből könny árad fiaiért a hegyekben.

A legnagyobb szarvas, a legidősebb fiú, hangosan felelt: Édes kis apánk! Térj békével haza a mi kedves anyánkhoz, mert mi nem megyünk haza. (Nem mennek vele. Miért nem mennek vele, a hegyben?)

Nem megyünk veled, mert agancsaink nem férnek át az ajtón, csak a szakadékokon; testünk nem tud belépni, hogy inget öltsön magára, csak zöld lombba öltözhet, nem tud szájunk pohárból inni, csak a hegyi patakokból.

Egy öregembernek kilenc fia volt. Nem tanította őket semmi mesterségre, csak a vadászatra a hegyekben. És addig vadásztak, amíg szarvasokká nem változtak. Agancsuk nem fér át az ajtón, csak a szakadékon; testük nem ölthet inget, csupán zöld lombruhát; lábuk nem tud a tűzhely hamuján járni, csak a sűrű avarban; és szájuk nem tud pohárból inni, csak a forrásokból . .

*

Könnyen megérthető, hogy e dal egyesülésre való felhívássá és hitvallássá vált azok számára, akik nem akartak ott maradni, ahol már nem volt szabadság. A menekülés, az exodus énekét halljuk itt; prófétikus éneket, mert a Cantáta fogantatásának idején csupán szellemi visszavonulásról és a lázadás szublimálásáról tanúskodott, nem programról, hanem arról a mélységes tudatosságról, amellyel a művész helyzetét szemlélte.

Bartók csak jóval később, az elviselhetetlen események kényszere folytán valósította meg a tervét és elindult Amerikába, ahol hazájától távol halt meg. Felmerül a kérdés: vajon az ilyen tagadás nem jelenti-e az egész jelenlegi civilizáció felbomlásának tudomásul vételét? Jól jegyezte meg a magyar zenekritikus, Szabolcsi: a Cantáta csúcspontja az a pillanat, mikor a szenvedélyes visszautasítás maximális erőfeszítést kívánt a kórustól, e zene lényegét foglalja magában, amelyet a középkor ördöginek bélyegzett.

Olyan zenei kifejezési formával állunk itt szemben, amelyet csak Aiszkhülosz Prometeuszának könyörtelen tagadásához hasonlíthatunk. Ez a lázadás a Művészet lázadása. Forrása a szellem szabadsága, evidens módon vall erről a szabadságról, és ezáltal a legmagasabb kultúrából fakad, ugyanúgy, mint egy görög tragédia. De mivel Bartókról van szó, indokoltabbnak véljük, hogy visszaadjuk a szót annak a kínai írónak, aki már oly jól elmondta mindazt, amit el kellett mondani:

,,A Sárga Birodalom mestere szárnyat adott a zenének, végtelen kifejező ereje révén. Aki e nagy mester utolsó szavát hallotta, megrendült tőle. A Sárga Birodalom mestere, így fejezi ki magát: A harmadik tételben olyan hangokat adott zeném, amelyek bősége kimeríthetetlennek tűnt. A szabadság törvényeivel hoztam összhangba őket. És ezért újultak meg bővizű forrásokként, egy tékozló természet csíráikként, a legelők gyö76