Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 12. szám - DOKUMENTUM - Gál István: Jegyzet Kerényi Károlyról - Kerényi Károly: Bartók Béla Cantata Profana-ja

nyöreihez hasonlóan, melyeket szem nem láthat. Ilyen volt az én zeném. Harmóniákba töredezett és elillant, nem hagyva hamut maga után. Mélyen és tagoltan, hézagtalanul haladt a földöntúli felé, hogy sötét mélységeiben tanyázzék. Az egyik ember halálnak véli, a másik életnek, az egyik valóságnak, a másik tükröződésnek. A hangok szabadon hullámzottak. Uralkodó téma nélkül végtelen dallamíve volt. A világ nem érti meg, értékelését rá kell bízni azokra, akik ezt elhivatottan végzik.”

A hivatottságnak legmélyebb értelmét, amelyből a vigasztaló szabadság árad, a szavak már nem, csak a zene közvetíti számunkra.

(Franciából fordította: Kertészné Gál Anna)

LINNAKS, LILIAN: ORNAMENTIKA II.