Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 12. szám - DOKUMENTUM - Gál István: Jegyzet Kerényi Károlyról - Kerényi Károly: Bartók Béla Cantata Profana-ja

A zene tehát — e kozmikus koncepció következtében — az állam, az erkölcs és a civilizáció jellegének megközelítésére is alkalmas, ahogyan erről Lu-Bu-Hué könyve is tanúskodik:

,,A szent hercegek a zenében annak naiv és spirituális könnyedségét élvezték legjobban. Ezzel szemben a zsarnokok, Gjia és Csen-Sin a mozgalmas zene hívei voltak. Az erőteljes hangzatokat becsülték és a teljes fellángolás hatását csodálatra méltónak tartották. Az új és ritka hangzatok érdekelték őket, a fül által még nem érzékelt re- zonanciák;így a még nem hallott hangok és a paroxizmus kutatásában versenyezve meghaladták a mértéket és a célt. . . Ezért a zene egy békés korban sima és derűs, ha az államban is mértékletesség uralkodik. A zavaros korok zenéje viszont gyötrött és heves, és a kormányzatnak is ugyanilyen agresszív jellege van. A felbomlófélben levő állam zenéje szentimentális és szomorú: ez annak a jele, hogy nemsokára el fog pusztulni.”

Nemde igaza van a kínai bölcsességnek? Fülünk még zúg attól a tajtékzó, szenvedélyes zenebonától, amellyel a mostani eseményeket fejezte ki a zene, jellegzetesen kommentálva a közép-európai erkölcs és civilizáció szintjét. Nem hiányzik belőle a szomorúság sem.

És az, akinél még süket fülekre talál Bartók kristályos zenéje, bizonyára a zsarnokság zeneszerzői közé sorolja őt, akik egymást akarták felülmúlni ,,az új és ritka hangzatok- ban”, „olyan rezonanciákba, melyeket még nem hallott a fül”. De a látszat csalhat.

*

Vegyük szemügyre a Cantata szövegét és rögtön tisztában leszünk azzal, hogy ez a mű, intenciói alapján, egyedüli és eltér a többitől. Az európai civilizáció állapotával foglalkozik, a Cantata Profana keletkezésének idejében. Ma, a múltat felmérve, látjuk e civilizáció egész tehetetlenségét (ismerve a második világháborút előidéző erők összetételét), amely képtelenné tette az ellenállásra. Látta-e Bartók, hogy mi fog történni? A művész képet alkothatott magának az 1936—39-es évek Európájának igazi szellemi állapotáról; és a holnapi rabszolgáknak és hóhéroknak üzenve minden integer és szabad ember nyílt kihívását szögezi szembe velük.

Ők azok, akiket szarvasokká válva látunk a Cantata Profána-ban. A mese azoknak a mitikus regéknek típusához tartozik, amelyek Európa keleti és Ázsia északi népeinél igen elterjedtek. Az ember-szarvas meséket jól ismerik a magyarok és közeli rokonaik, a finn-ugor törzsek. Bartók, igazi művészként felülemelkedve a nemzeti szűkkeblűsé- gen, egy erdélyi román népballada-variánst választott ki. E csodálatos szöveget a román népi balladák gyűjtése során találta meg. Lefordította magyarra, olyan terjedelemben, hogy megfeleljen a zenei átírás követelményeinek, és e célból néhány részletet meg is ismételt, először kérdés, majd állásfoglalás, végül drámai döntés formájában. A kompozíció alapjául szolgáló prozódiai anyag a téma vonalát legegyszerűbb mivoltában adja vissza:

,,Egy öregembernek kilenc fia volt, kilenc élő hús-vér fia. Nem tanította őket semmilyen mesterségre. Nem tanította őket földművelésre, sem ló- vagy szarvasmarhatenyésztésre, csak a hegyekben való vadászatra.

A kilenc fiú vadászott a hegyekben. Addig vadásztak,amíg el nem jutottak egy helyre, ahol egy nagy szarvas nyomaira bukkantak. Ezeket követve eltévedtek és szarvasokká változtak a hegyen.

Agg öregapjuk, nem bírván tovább várni, puskát ragadott és elindult a hegyre. És íme mit látott? Pompás szarvasok lábnyomát. És folytatta útját, a szarvasnyomot követve a hegyen.

75