Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 12. szám - Németh László írói pályakezdésének 50. évfordulója - Romsics Ignác: Németh László levelei Tóth Lászlóhoz
lesz, hogy hova írjak? Akik azt követelik állandóan, hogy meghaljak, persze azt is követelik, hogy ne írjak. Tűnődöm: nem a legokosabb lenne-e egy ilyen helyen rakni le néhány tojásomat, ahol ír is meg nem is az ember, a világnak nincs szemében, s akinek kell s a közvetlen utókor mégis megtalálhatja. Ezt persze ne vedd ígéretnek, de motoz bennem egy Sajkódi levelek c. sorozat — ne lepődj meg, ha annak egy-két darabját kapod meg a kért cikk helyett. Családoddal együtt, nagy szeretettel ölel: Németh László VI. Aszófő, 1960. június 12. Kedves Laci! Megkaptam a Sakkéletet s a csatlakozást kereső dicséret eszembejuttatta a megküldött S. Gy. verset, amelyet még mindig nem köszöntem meg. Egy ötven esztendős szenvedély: önmagában is nagy dolog s tán csak a sakkban lehetséges, szerelemben alig. Az, hogy a pályatársak így látnak a végén: irigylendő helyzet. De az, hogy én az író ilyen szeretettel írhattam a kiadóról, a kecskeméti polgár így írhatna a polgármesterről, politikusról (és így tovább): az olyan nagyszerű életerő, bölcs alkalmazkodás és szívós . . .* — törés jele, amely fajtánk díszévé tesz, ha az ilyen emberek számontartására, felmérésére ma nincs is nagy kedv. Örülök, hogy a sakkozók legalább megtették a rájuk tartozót. Szeretettel köszönt, családoddal együtt: Németh László VII. Sajkód, 1962. november 9-én Kedves Laci! Amikorra ezt a levelet megkapod, lezajlott a kecskeméti est, s Te vagy felolvastad a Levél egy kultúrpolitikushoz kijelölt részletét vagy se, aszerint, hogy az emberek hogy intézték el amit rájuk bíztam. Én Illés Lajosnak is írtam, tegnap pedig Illés Jenővel üzentem; alternatíva: vagy kigépeltetik a kijelölt részeket vagy leküldik (a Kortárstól) az egész anyagot, hogy Te választhasd ki a kívánatost. Nem tudom, megtörté nt-e? Én ilyen utakra már nem vállaikozhatom, nem az út, hanem a velejáró rengeteg beszéd miatt. Útra nemrég jelentkeztem (no, csak itthon), nagyobbra is, de hogy nyolc-tíz órán állandóan fogalmaznom kelljen (ha csak beszélgetve is), azt nem bírja az én foglalkozási betegségem. Az írókkal együttlét meg épp olyan a számomra: mint egy aknamező. Heltai írja (kérlek, köszönd meg levelét), hogy szemeltetek ki egy rejtekhelyét Kecskeméten. Egyelőre élvezem, hogy sikerült itt lefészkelnem végre. De azért lehet hogy a télen eljutok hozzátok; talán nem is mint bujdosó, hanem fél-hivatalos országjáró. * Egy szó olvashatatlan, valószínűleg „falak”. 38
