Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 12. szám - Németh László írói pályakezdésének 50. évfordulója - Romsics Ignác: Németh László levelei Tóth Lászlóhoz
IV. Hódmezővásárhely, 1954. okt. 6-án Kedves Laci! Nyári levélváltásunk óta elnémultál s nem is mutatkoztál. Sok mindenfélére gondoltam: tán a betegség vett elő megint. Az is eszembe jutott, nem a levelemben furcsálltái valamit.Tán nem tudod: mért nem szeretem én, ha barátaim anyámhoz jönnek föl. Igen komoly okom van rá! Most csak azért írok, hogy egészségi állapotodról érdeklődjem s a magamérői beszámoljak. Én már több mint egy hónapja Hódmezővásárhelyen vagyok megint.. . Sokkal nyugodtabban mint odafönn ... A hypertóniám is elég kezes, amíg szellemi munkát nem végzek, főleg érdemlegeset. . . Egy kis megfeledkezett munka azonban 50 ponttal is fölviszi a vérnyomásomat, 140-től 220-ig mindenfélét mérek. A reder- gám, hydergin-szedést most abbahagytam .. . Abban bízom, hogy az ingermentes környezet egyszerű belloid-szedésre is megnyugtatja lassan a rendkívül labilis idegzetet. November 7-re fölmegyek szavazni s egy két dolgomat elintézni. Ha életjelt adsz, lehet hogy egy-két órára megszakítom Kecskeméten az utamat. De írd meg, melyik nap alkalmas neked 7-e előtt (3, 4, 5?) Szeretettel ölel családoddal: Németh László V. [1957.] Kedves Barátom! December óta a füredi kórház lakója voltam; most jöttem fel néhány napja, először anyám szélütésféléje majd a Kossuth-díj miatt, amelynek az ünnepségére rosszul- létem miatt mégsem juthattam el. Leveleid közül én arról tudok, amelyben Kecskemétre hívtál még novemberben. Arról is inkább Ella számolt be, mert én akkor nem laktam otthon. Akkor le is akartam menni, már ki is volt jelölve az óra, de kecskemétiektől meghallottam, hogy elnök vagy s megijedtem, hogy csöbörből vödörbe jutok — hisz épp az elnökségektől menekültem volna. Örömmel látom leveledből, hogy bölcsességed most sem hagyott cserben s tán nem kellett volna egy hónap késéssel s már súlyos 270/180-as vérnyomással Füredre menekülnöm . . . Ott különben a villémcikázás s egy két-súlyosabb nap ellenére is összeszedtem magam valamelyest, dz utolsó napok izgalma persze ezt is lerontotta. Tegnap este azt hittem ott maradok (egy ágyból kiugrás után) a telefonnál; úgy mint Móricz Zsigmond vagy ami még súlyosabb kép: a szerencsétlen, kialudt szellemű Ferenczy Béni. Rossz írásomon különben még láthatod a tegnapi földrengés utólengéseit. Ami kérésed illeti: mit mondjak. A három költőről szóló előadást jogosulatlanul tették be az újságba; én csak tanácsoltam hogy ilyen előadást tartsanak. Bár csábító volna — fiatal költőkön át búcsúzni el a magyar irodalom jövő perspektíváitól, — ahogy fiatalon*... De kérdés lesz-e rá erőm? Általában mi az a Kiskunság, hányszor jelenik meg, havonta, negyedévenként. Ha összeszedem magam még egyszer, probléma * Három szó olvashatatlan. 37
