Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 12. szám - Németh László írói pályakezdésének 50. évfordulója - Romsics Ignác: Németh László levelei Tóth Lászlóhoz
III. Budapest, 1954. július 23. Kedves Barátom! Hetek óta készülők írni neked (hallottam, hogy érdeklődtél az állapotom felől) de annyi hivatalos levelet kell írnom, mindent levélben intézek, s úgy is hárítok mindenkit — hogy épp arra a néhány jó emberemre nem jut már erőm. Sajnos a tavasz a kikapcsolódással sok izgalmat is hozott, s főként hiányzott az, amit Hajnal elsőül kötött a lelkemre, hogy legyen otthonom. Mert a sors rákényszerített, hogy csináljak egyet. Anyámat szív-dekompenzációban találtam, amúgyis csaknem vak már. Itt kell maradnom a gondozására. Először féltem az idegességétől; de egyre jobban megy a dolog — a lakás vagy ahogy én nevezem: haldokolda — megfelel kettőnknek, északra egy proletár ház mozgalmas udvarára s néhány zöld bokorra néző két kedves odú a Vérmező északi oldalán. A napom jórésze eltelik beszerzéssel, reggelibeadással, délben ételhordással, mosogatás, ágyazás stb. — délelőtt két-három órám marad fordítani (most Shakespeare VI. Henrikét fordítom, utána a Nórát), délután magamnak írogatok, régibb dolgaim javítgatom — este 7—8 közt lenn ülök anyámmal a Vérmező parkjában, az átjáró körül, este vacsora után még egy séta magam. Az idilli rend nagyon fontos, sajnos így is 180—200 közt vagyok, pedig elég nagy adag hydergint szedek . . . Dolgozni azonban egyelőre tudok. A meghívást köszönöm — mennék is szívesen, de anyámat nem igen hagyhatom, meg magam sem merem a kivívott nyugalmat fölborítani. Majd ha egy kicsit leülepedtek bennem a dolgok, s kívánom a változást. Addig te nézz meg egyszer; ha nem terhes neked: az esti (7—8 közti) vérmezői üldögélést ajánlom. Ha nem volnánk a mondott helyen, nézz körül a parkban, esetleg csöngess hármat fönn nálunk. Akkor majd megbeszéljük — az én állítólagos reménységeimet is ... Én magam tulajdonképp már csak abban reménykedem — hogy egy-két fél bénái ló mű itthagyott bugyromba még belekerül. Galilei-példányom Tompa doktornál van, aki augusztus elején jön vissza szabadságáról; azt te kapod. Addigra lesz tán II. Józsefem is, — amellyel a Madách Színház végzi a szokott processust: lelkes elkérés — örvendező átvétel — aggályok — soha előadás... Petőfi Mezőberényben című egyfelvonásosomat ugyan a rádió állítólag előadja a jövő csütörtökön, de még erre sem mernék megesküdni . . . Ezt is megkaphatod. Gyógyszered még megvan. Arra az időre tartogatom, amikor a mostaniakkal nem boldogulok már. . . Az én esetemben kissé kockázatos: a nagy vérnyomásesés agylágyulást idézhet elő; de ha másképp nem megy a munka: mint végső, brutális szerhez ehhez nyúlok . . . Nem lenne rossz — ha addigra több is volna. Baráthoz is be készülök feküdni egy két hétre; de csak a télen, amikor itt a fűtés miatt a legtöbbet szenvedünk... Őszintén megvallva inkább a hypertóniások érdekelnének, mint a gyógykezelés. Egy levélsorozat alakul a fejemben: Levelek a hypertóniáról (azaz a baj átalakítása problémává); olvasgatok is hozzá. Nagyon köszönöm figyelmedet s családoddal melegen ölellek. Németh László 36
