Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 12. szám - Németh László írói pályakezdésének 50. évfordulója - Zimonyi Zoltán: Németh László pályakezdése

Apja nagycsaládja, a vállalkozó kedvű paraszt—polgár ősök és rokonok, akiket a vakációkban ismer meg, életükkel, sorsukkal, történeteikkel csodálattal töltik el. Ne töltené el ugyanígy Ady Kalota partján szerzett, az állandóságot, szépséget, biztosságot felmutató népiség élménye? Amikor híres verstani tanulmányát írja a Magyar ritmusról, példaként az alábbi sorokat veti föl az emlékezete:

Pompás magyarok, templomból jövet Mentek át a Kalota folyón S a hidat fényben majdnem fölemelte Az ölelő júniusi nap.

Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves.

És tarkaságban annyi nyugalom.

És fehér és piros és virító sárga,

Izgató kék és harcos barna szín.

S micsoda nyugodt, nagyságos arcok,

Ékes párták, leesni áhítók,

Papi-beszéd kemény fejükből csöndben Száll el s nyári illattal vegyül.

Mily pompás vonulások a dombon.

Oh, tempós vonulás, állandóság.

Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.

Ez időtájt, még a forradalom előtt ismerkedett meg Németh László a széthulló magyarságot a faj, ölelés keretébe egybeszorítani készülő Szabó Dezsővel. Berzsenyitanulmányát olvasta elsőként, az Elsodort falut pedig megjelenésekor, a Tanácsköztársaság alatt vette meg, s egyszerre készen kapta meg benne azoknak a gondolatoknak az illusztrálását, amelyet Szabó Dezső az előző évtized publicisztikájában lefektetett.

Az akkor induló nemzedék tagjaira — így Németh Lászlóra is — erősen hatott Szabó Dezső. Magamutogatása, prózái viszont taszítják. Egyetemista, amikor Szabó Dezső előadásról előadásra száguld, s „tapsviharban szórja ki” ifjúkori eredményeit. 1920 őszén megjelenteti tanulmányait (Egyenes úton, Tanulmányok és jegyzetek).

Németh diákéveit e hatások alapján Szabó Dezső-párti és Szabó Dezső-ellenes szakaszokra lehet osztani.

.......évente berúgtam tőle s évente kijózanodtam.” Azonban a

rajongás, a hatás perceiben is — mint később pl. Ortega vagy Szophoklész esetében — csak azt fogadja el Szabó Dezsőtől, amire szüksége van. A gondolkodásától idegen elemek fölött átsiklik vagy szembefordul vele (mint pl. Szabó Dezső egyéniséget nivelláló törekvéseivel). A forradalmak bukása utáni zűrzavarban és társadalmi hanyatlásban Németh László sorsa egyik alkatelemét a Halottak élén „prófétai” attitűdje, Ady temetésének tömegélménye, az előadásról-előadásra száguldó, teljes életet és a megújuláshoz vezető utat ígérgető Szabó Dezső tájolja be. Mint későbbi önéletrajzában leírja, ekkoriban alakul ki benne az a gondolat, hogy „a magyar irodalom sorsszerűén prófétatermelő irodalom”, s hogy „viszonyaink a művészt prófétaságra kényszerítik.”

A Horváthné meghal sikere után a bécsi nászúton benne is átzúgott a póz — mint a pályaképében visszaemlékezik — „fölrázni a nemzetet, összefogni a legjobbakat.” Négy-öt árkusos levelet ír Osvát Ernőnek, amelyben hangsúlyozza: „én nem vagyok tiszta művész, s nem is akarok csak tiszta művész lenni.” Kiszökik a tollából a gyermekkortól érlelődő szenvedélyhez méltó terv is: a magyar szellemi erők organizátora szeretne lenni.

E levélben dereng föl a pályakezdés zökkenőjét kiváltó okok egyike. Németh igény17