Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 11. szám - MŰHELY - Romsics Ignác: „Az Alföld” - Kecskeméten

rával kapcsolatos reformviták elméleti irodalmának szociáldemokrata nézőpontú összegezése. Lőwy kívánatosnak tartotta a népiskolák államosítását, gyógyszertárak és uszodák építését, a közegészségügy megjavítását stb., és a szociáldemokrata programnak megfelelően mindenekelőtt az általános választójog bevezetését követelte. Elismerően nyilatkozott Kecskemét birtokpolitikájáról; további földvásárlásra és a bérleti rendszer kiszélesítésére buzdította a város vezetőit. Cikkének ez a részlete — mint egyéb közleményei is — azt bizonyítják, hogy az agrárkérdésben Lőwy a magyar viszonyoknak megfelelőbb álláspontot alakított ki, mint a párt hivatalos irányítói. Az ingyenes jogvédelem szükségességével kapcsolatos publikációi annyiban tartoznak a várospolitikához, amennyiben az országos rendezés hiányában Lőwy elképzelhetőnek tartotta népi jogvédő irodák felállítását a városok költségén. A kérdés elméleti boncolgatása után a 4. számban Steffen, poseni jogász hasonló kísérletét ismertette, s felvázolta megvalósíthatóságának hazai útjait.

Csekey István folytatásokban közölt szociálpolitikai tanulmányát olvasva szinte magunk előtt látjuk a kétéves nyugat-európai tanulmányútról hazatért ifjú titánt, aki képtelen beletörődni, hogy a már akkor is virágokkal körülvett és feldíszített gyönyörű tiroli házak helyett a város szélén viskókat és rosszul táplált embereket lát egészségtelen körülmények között. Megállapítása („Mentői több marad az elsőrendű életszükségletek jó ellátása után a jövedelemből, annál magasabb lesz a szegényosztályok életszínvonala . ..”) messzemenően igaz, a megoldási lehetőségek felvázolásában azonban csak annyival tudta meghaladni a klasszikus liberalizmus doktrínáját, amennyivel a Nyugat-Európában egy évszázada virágzó filantrópizmus, társadalmi reformizmus is meghaladta azt. Ez pedig az Alföld szerzőinek mércéjével mérve is kevés volt. A levesosztás és rongygyűjtés mint az életszínvonal emelésének programja nem haladta meg az „oszd szét javaidat a szűkölködők között” krisztusi attitűd reformeri szintjét, széles körű elterjedése esetén sem eredményezhetett volna többet a rendszer negatív következményeinek minimális enyhítésénél. Csekey általános szociálpolitikai koncepciójához illeszkedik Hollós Józsefnek a tüdővész leküzdésével kapcsolatos rövid cikke, a költséges és ezért csak a vagyonos rétegek számára megoldást nyújtó szanatóriumok mellett, sőt azok előtt „kórházat a szegény súlyosoknak”, ill. „szakorvost minden körzetbe” jellegű mondanivalója.

Csekey szociálpolitikai tanulmányának részét képező, a közoktatásügy reformjával is kapcsolatos neveléselméleti fejtegetések mintegy bevezetik Moór Károly szakszerű énektanítást követelő és annak hogyanját felvázoló cikkeit. Mielőtt elképzelését ismertetnénk, tudnunk kell, hogy a XX. század eleji Magyarországon az énekkultúra letéteményesei a különböző dalárdák (Moór kifejezésével: „ivászati egyesületek”) voltak, s hogy a népiskolákban hathónapos tanfolyamon kiképzett tanítók oktatták az éneket. Moór szakszerű énektanár-képzést követelt, ill. ideiglenesen a hathónapos tanfolyam időtartamának négyszeresére növelését. Moór Károly problémafelvetése tudomásunk szerint egyedülálló, mert a XX. század eleji — egyébként sokágú — közoktatásügyi reformtörekvések között az ének-zenei oktatás korszerűsítéséről nem igen esett szó, s az ekkor már működő Kodály is csak 1925 táján fordult erőteljesebben a gyermekénekkarok és ezzel összefüggésben az iskolai ének- és zenetanítás felé. A Kecskeméti Városi Zeneiskola tanárának figyelemfelhívása tehát legalábbis számontartandó.

Sisa Miklósnak Freudról és a freudizmusról írott eszmefuttatásai jórészt egy a természettudományos világképből kiábrándult, s az új, ún. szellemtudományi elméletekre fogékony félkész fiatalember elvont és abszolutizáló spekulációi. (Saját vonatkozásában ugyanezen állapot szépirodalmi megfogalmazását adja Sinkó Ervin az Optimisták című regényének első fejezeteiben.) S bár Sisa megállapításainak tartalma nem éri el az olyan korabeli ötletek abszurditási fokát, mint pl. amely szerint a fazekasság kifejlődése az embernek azt a vágyát fejezte ki, hogy visszajusson az anyaméhbe, a freudizmust az emberi életet forradalmian megváltoztató elméletnek fogta föl. Azt a szintén komolytalan kultúrszociológiai Freud- interpretációt pedig,amely szerint a kézpőművészetek a libidó szublimációi — kisebb megszorításokkal — egyik kiinduló tételéül fogadta el. (Lásd A gyermeki lélek két katasztrófája című tanulmányát a 4. számban.) A tudomány mai álláspontjáról nézve Freud nyilván bírálható, és Sisa cikkei kis rosszindulattal sületlenségeknek is bélyegezhetők. Ne feledjük azonban, hogy minden teóriának elsősorban saját kora számára van jelentősége, s ezért értékéta kor kritériumaival kell mérnünk. így, történetileg nézve a freudizmus maga, s annak Sisa-féle interpretálása Magyarországon és 1914-ben progresszív jellegű volt. Az volt, mert a freudizmus minden túlzása és tévedése ellenére is hatalmas távlatokat nyitott a személyiség és a társadalom kapcsolatának kutatása előtt, s ugyanakkor a hivatalos magyar kritika en bloc utasította el. Apáthy István egyetemi tanár a Magyar Társadalomtudományi Egyesület ülésén elhangzottfelolvasásában pl. azt mondta a freudizmusról, „hogy az lényegében nem más, mint a sémita faj korlátlan élvezetvágyának igazolására feltalált. . . elmélet”.

A freudizmus interpretációjánál helytállóbbak Sisa irodalomkritikai cikkei, amelyek a polgári radikálisok, elsősorban Jászi Oszkár irodalomszemléleti megállapításaiból táplálkoztak, jászihoz, s a korabeli értelmiségi elithez hasonlóan a Cholnoky-féle tudományos problémákkal megterhelt prózáért, s az ebben megformált filozofikus kérdésekkel vívódó nagyvárosi hősökért rajongott. Azt is látta ugyanakkor, hogy az ilyen irodalom mindig kevesek művészete marad, míg a Bíró-féle objektív prózára vagy Krúdy hangulatképeire nagyobb népszerűség vár. A felosztása szerinti negyedik irányzattal — Révész Bélával és a Vonagló falvakkal jelölte meg — kapcsolatos jóslata valóra vált: kuriózum lett. Szőri József Ady költészetéről írott tanulmánya Az Alföld legjobb közleménye. A fiatal szegedi festőművész meg60