Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 11. szám - MŰHELY - Romsics Ignác: „Az Alföld” - Kecskeméten

niségek. Sisa a magyar zsidócsaládok másik típusának a gyermeke volt. Annak, amely fiára csak szellemi igényességet hagyott örökül, mert maga is az értelmiség szegényebb rétegeihez tartozott. Az apának, Sisa Adolf pápai tanítónak csak arra futotta anyagi ereje, hogy fiát az egyetem helyett a rövidebb képzési idejű kecskeméti jogakadémiára írassa be, ahol a legjobbaknak kijáró ösztöndíj is biztosítottabbnak látszott. A Református Jogakadémia vizsganaplóit, származási íveit lapozgatva az apa óvatossága megalapozatlannak tűnik. Évfolyamában nincs még egy olyan diák, akit a tanárok úgy kitüntettek volna a kollokviumok alkalmával bejegyezni szokott dicsérő megjegyzésekkel, mint őt. S az „igen szorgalmas”, „igen jól kollokvált”, „jelesen kollokvált” bejegyzések nem akárkitől származtak, hanem a magyar tudományos élet olyan ígéreteitől, mint például Buday Dezső és Csekey István. Tehetsége, szorgalma diáktársai és Kecskemét ifjúsága között vezérszerepre predesztinálta. Egyik megszervezője és vezérszónoka Szekfű Gyula A száműzött Rákóczi című könyve elleni tiltakozás kecskeméti eseményeinek. Titkára a város Leányegyesületének,ami a jogakadémiai ifjúság mindenkori vezető szellemét illette meg. S mindezek mellett — huszonegy évesen! — előbb segédszerkesztője, 1914-től szerkesztője a város színházi lapjának; főmunkatársa az Alföldnek. Nem csoda, hogy Pestre kerülve rövid idő alatt a főváros radikális ifjúságát tömörítő egyesületnek, a Galilei-körnek az elnöke, s folyóiratának a Szabadgondolatnak az egyik szerkesztője lett.

Lőwyhez, Sisához hasonlóan a lap munkatársainak zöme is Kecskeméten született, vagy munkahelye kötötte a városhoz. A Paix álnév alatt író Buday Dezsőt Gál István közelmúltban megjelent figyelemfelhívó tanulmánya után nem kell külön bemutatni. Elég arra utalni, hogy 1914-ig hét könyve (ebből egy német, egy pedig francia nyelven) és közel tucatnyi tanulmánya jelent meg rangos elméleti folyóiratokban. Kevésbé ismert a Jogakadémia másik fiatal tanárának, Csekey Istvánnak a neve, akit Budayval együtt szintén 1912-ben hívott meg tanszékeire az intézmény. A szolnoki kálvinista pap gyermeke Kolozsvárott kezdte meg tanulmányait (Somló Bódogtól tanulhatott ott jogbölcseletet és politikát), és Strassburgban.ill. Heidelbergben fejezte be ösztöndíjasként. 1911-ben summa cum laude avatták az államtudományok doktorává. Kecskeméten mindketten azzal alapozták meg népszerűségüket, hogy a Párizsban és Berlinben tapasztaltak alapján, a századelő nagy filozófus-szociológusainak, Bergsonnak, Simmelnek és Sombartnak a gyakorlatát követve a nyári szünetekben nyilvános szabadelőadásokat hirdettek meg divatos szociológiai és politikai kérdésekről.

Az Alföld belső munkatársának számított rajtuk kívül Moór Károly zongoraművész, a Városi Zeneiskola tanára. írt a lapba Mariházy Miklós, a színház igazgatója, Borostás Sándor, a társulat háziszerzője, Dobrovic Péter, a Kada alapította művésztelep festője, Benedek József kisiparos, az 1903-ban megjelent kecskeméti Munkás szerkesztője és Fenyő Sándor, a „mozgóképszínház” bérlője. A Szociáldemokrata Párt helyi szervezetét Horváth Ambrus, a párt titkára és a Magyar Alföld főszerkesztője, valamint Székely jános tanulmányokkal, Halász József, a Magyar Alföld munkatársa versekkel képviselték. Lőwynek sikerült cikket kapnia a tudományos rangját tekintve ekkor már csakBudayhoz hasonlítható Hollós Józseftől, a magyar egészségügy Kecskeméten született és Szegeden praktizáló harcosától, aki vele egyidőben végezte az egyetemet, s akivel szintén Polányi Adolf ismertette meg a progresszív tanokat. Lőwyből szociáldemokrata lett, Hollós a polgári radikálisok zászlóbontása után Juhász Gyulával és Móra Ferenccel a párt szegedi csoportját szervezte meg. Hollós kapcsolta be a folyóirat szerzőgárdájába Szőri Józsefet, a fiatal szegedi festőművészt. De a pesti haladó értelmiséggel is jó kapcsolata volt Lőwynek. Énnek eredményeként hozta Az Alföld Hacker Boriskának, a magyar feminista mozgalom egyik elméleti és gyakorlati vezetőjének, a Huszadik Század munkatársának a dolgozó asszonyról írt tanulmányát, s Kádár Imrének, a fiatal galileistának a századelő képzőművészetének forrongásával kapcsolatos cikkét.

Az Alföld szerzőinek társadalmi eredete és helyzete tehát nagyjában-egészében homogén. Nagyobb- részük az ún. középrétegek polgári és kispolgári szárnyának leszármazottja; Lőwy vagyonos kereskedőcsalád gyermeke, Sisa, Moór és Csekey értelmiségi sarj. Kisebb részük (Horváth, Székely) munkásivadék. A lap megjelenésének időszakában azonban — Benedek József kisiparos kivételével — már mindannyian az értelmiség valamelyik rétegéhez tartoznak, többen közülük (Hollós, Buday, Csekey) a magyar tudományos élet fiatal szakemberei vagy tehetséges ígéretei. A szerzők átlagos életkora 30 év alatt volt. A legidősebbek (Hollós, Buday és Lőwy) is 30 és 40 között mozogtak, a legfiatalabbak pedig alig lépték át a 20-at. Sisa Miklós és Székely jános nem múlt még el 22 éves, Kádár Imre is egyetemen tanult. A magyar társadalom fejlődési sajátosságainak következményeként a progresszív szemléletű elméleti lap szerzőinek mintegy fele (Lőwy, Sisa, Buday, Hollós, Moór, Hacker) zsidó származású.

Szándéka és alcíme szerint Az Alföld társadalomtudományi folyóirat volt, ténylegesen szépirodalmat és publicisztikát is közölt. A négy szám felét, kétharmadát a társadalomtudományok eredményeit közérthető nyelven ismertető cikkek és a napi sajtótól lényegesen igényesebb politikai publicisztika, ill. a kettő sajátos ötvözete adták. Önálló eredményekről tehát a lap közleményei ritkán informáltak, túlnyomórészt a fővárosi értelmiség baloldala által leírt tételeket ismételték. Ezért részletes elemzésük helyett megelégedtünk a leggyakoribb témacsoportok felvázolásával, a leírt állásfoglalások legjellemzőbb részeinek kiválogatásával.

Lőwy Ödön négy cikkében a modern várospolitika tartalmi jegyeit gyűjtötte össze. Az első számban megjelent bevezető tanulmánya (Modern várospolitika az Alföldön)a magyar társadalom minden fakto59