Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 11. szám - Ószabó István: Versek (Játsszunk!, Gyász van)
ÓSZABÓ ISTVÁN JÁTSSZUNK Mátkám, zöld lebernyegben jön a fergeteg Kis honunk porhadt mezejéről néhány kvintlépés neked, s jutunk föléje: nem ázunk Én jézusi koszorút teszek a rétre, keresztelj át, — játsszunk! Anyám egyedül Szemfedőjét nyű, féreg mintázza Szökjünk, bárhová szökjünk: nem bánja GYÁSZ VAN Utassy Józsefnek Bujdokoltak harcok útvesztőin, brokátjuk a föld alatt lobog. Jön a gyász: egy foszló szemfedőt itt égig érő árbocra vonok. Nyomta mezők arany gúzsa válluk; anyám, holtak szivéig horgadsz. Őszi dísz; fönt lebeg fehér nyáluk, gyász van anyám, gyászban elsorvadsz; mezőkre fuss piros rokolyában, hulljon a buggyos ing rőkönye; ott van apánk: melle vér-sújtásban. Öleld. Karod: vezeklőöve.
/
