Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 11. szám - Géczi János: Versek (Árok öléből, Füvek s csillagokkal)
GÉCZI JÁNOS ÁROK ÖLÉBŐL bomlik a tűz, szikrái feleselnek az ég parazsával, s barna combú fák árnyaikat a földre fektetik. szakajtók füstöt füstpántlikának bokrok hajába súlyos kontyokba Denevéreken hízik a hold, csatakos szöglovak nyerítenek erős pányvákra, cövekre, kutyákra. rajzolok tavat s eget csillagikreknek szelíd vizet hunyó lángoknak FÜVEK S CSILLAGOKKAL... Füvek s csillagokkal homlokon ütött lovak kitörtek a szélbe, pusztába — csattog november keményre fagyott vászna fehér zászlóként, de pirosat üt a hideg, gyökerekre, felsértett patákra, Kaszák s kötelek ellen — homlokon ütött világban — marad gyökér és pata a megmaradásra, itt maradásra — zuhog a hó tejfehéren agancsos fák közti patanyomokra, torzsok alatti párás gyökerekre.
/
