Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Szociográfusok tanácskozása Kecskeméten (Összeállította Zám Tibor)
Talán nyolc-tíz éve, hogy írtam az óbudai textilfestő gyárról. Elég sokat jártam ki, amikor készült a rekonstrukció terve, aztán később, amikor már maga a rekonstrukció készült, aztán még később, amikor többszörös tervmódosítás után elkészült maga a rekonstrukció. Az a terv, amit először elkészítettek, az minden szakértő számára nagyon jónak, nagyon alkalmasnak látszott. És kiderült, hogy mégsem az valósult meg, mégsem a határidőre valósult meg. Kiderült, hogy kétszer is, háromszor is módosítani kellett a határidőt, hogy a rekonstrukció a tervhez képest biztos, hogy jobb általános feltételeket adva Végül is elkészült. Nem is ez a legfontosabb dolog, bár az sem lényegtelen, hogy terveink végighúzódnak néhány éven, közben nagyon sokféle tényező miatt módosulnak, meg ilyen meg amolyan feszültségek következtében torzulnak vagy kijavítódnak. Amikor utóbb megkérdeztem az igazgatót —akivel egyébként nagyon jó kapcsolatban voltam —, hogy véleménye szerint a négy évvel ezelőtt készített terv miért változott, módosult, akkor tulajdonképpen nem is értette, mit akarok. Ti. a tervmódosításokat teljes egészében elfogadta a minisztérium, akkor mi bajom nekem azzal, hogy a tervet módosítani kellett? Elmentem a minisztériumba, és megkérdeztem az illetékeseket. Az a terv alapos szakértői munkával készült, akkor miért kellett kétszer, Vagy háromszor is módosítani? Ők se értették, hogy mit akarok. Ők nem büntetik meg az igazgatót meg a helyieket azért, mert a tervet nem az eredeti határidőre teljesítették, akkor mit is akarok tulajdonképpen? Arról van szó, hogy a racionális gondolkodásnak, a tervszerű gondolkodásnak ilyen problémái adódnak. De még ez sem a legfontosabb; mert ha a terv jó is, akkor még mindig felmerül az a kérdés, hogy az a terv közgazdasági és műszaki terv, de az élet maga messze túlterjed a közgazdasági és műszaki kereteken. Tehát, ha a közgazdasági és műszaki vonásokat jól tervezik is meg, akkor is ott van a társadalmi kihatásoknak, a társadalmi, a kulturális, a szociálpszichológiai szféráknak a nagyon kiterjedt területe, aminél nem tudjuk, hogy az egyébként jó terv mit eredményez. KIHÍVÁSOK ÉS DILEMMÁK (SÜKÖSD MIHÁLY hozzászólásából.) Ha nekünk alkalmunk van Kecskeméten közösen eszmét cserélni a szociográfiáról, akkor a műfajról beszéljünk inkább, ne az egyes kötetekről. Értékelés helyett én tételszerűen, kérdőjelesen, főként magamnak feltéve a kérdéseket, a következő dologról beszélnék: Mi az, hogy felfedezés 1974-ben? Mi az, hogy szociográfia? És mi az, hogy szociográ- fus, szintén 1974-ben? Felfedezés: erről a sorozatról szóban és írásban is általában jót hallhattunk. Jó könyvek ezek. A Szépirodalmi Kiadó vállalkozása sikeresnek mondható. De mitől felfedezés ez, mitől sorozat ez? Mi tartja egybe ezeket az anyagukban, tematikájukban szerzői hangvételükben olyannyira különböző írásokat? Ahhoz, hogy erre válaszoljak, visszamennék 10 évvel ezelőttre, emlékeztetnék arra a szociográfiai hullámra, amelynek a hátán az a sorozat megszületett, megindult. Tíz év, a 60-as évek eleje, de ha visszagondolunk, ha visszaolvasunk, akkor egy tíz évnél hosszabb korszak ez. Hogy az a szociográfia, ami akkor született, mitől lett azzá, ami, ez már történelem. Hátunk mögött akkor a személyi kultusznak a szociográfiát nem igen kedvelő korszakával, hátunk mögött az októberi tragédiával, lényegében hátunk mögött akkor már a mezőgazdaság kollektivizálásával, előállt egy írói raj, akkori fiatalok, akiket úgy feszített az addig felszín alá szorított információbőség, hogy direkt 78
