Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Szociográfusok tanácskozása Kecskeméten (Összeállította Zám Tibor)

formában kellett kifejezni magukat. Nem regényben, nem novellában, nem versben, vagy regény, novella és vers mellett, helyett, elsősorban szociográfiában. Ez volt az a nagy hullám, a Mélytengeri áramlással, Csoóri kötetével, Galgóczi akkori, nagyszerű szociográfiáival, amely a szónak az elemibb értelmében is felfedezés volt. Arcunkba kiáltott valamit, amit akkor mi, olvasók, sőt, még mi úgynevezett szakmabeliek is, nemigen tudtunk. Azóta eltelt tíz év. Átéltük és átéljük azt, amit a magyar konszolidáció második, érett korszakának szoktunk mondani. Látszatra az a fajta elementáris felfedezés — különböző történelmi okokból — lekerült a napirendről. Látszatra, mondom, mert lám, LÁSZLÓ BENCSIK SÁNDOR példája bizonyítja, hogy igenis van ilyen értelmű direkt felfedezés is. Ilyen mellbevágó, ilyen torokszorító. De nekem felfedezés volt a sorozat valamennyi darabja. Még a viszonylag kevésbé sikerültebbek, még az olyanok is, amelyek egyenetlen színvonalúak, még az olyanok is, amelyek 100 vagy 200 oldallal talán hosszabbak a kelleténél. Felfedezés, mert olyat mond ez a sorozat, amit én nem tudok — noha tíz éve egy társadalomtudományi folyóiratnál dolgozom —, és amit az olvasó nyilván még kevésbé tud.

Én azt mondanám, hogy nemcsak címében, nemcsak jelképével felfedezés ez a sorozat, felfedezés ez 1974-es értelmünk és érvelésünk szerint ma is. Csak a felfedezés szónak kell egy másfajta tartalmát, értelmét is látnunk, amit ez a szó első etimológiai értelmében jelent.

Mi az, hogy szociográfia? Én a világért sem megyek bele műfajelméleti definíciókba, nagyon szép és nagyon gazdag irodalom beszél erről. Egy valami azonban itt, 10 év alatt, a 60-as évek elejétől a 70-es évek elejéig alapvetően megváltozott. Azoknak a régi — immár félklasszikusnak mondható — könyveknek, amilyen a Mélytengeri áramlás volt, a Tudósítás a toronyból volt, azoknak a régi könyveknek egy bizonyos értelemben nem volt vetélytársa a porondon. A mai szociográfusnak akarja, vagy nem akarja, szereti, vagy nem szereti, tudomásul kell vennie, hogy a vetélytárs létezik. A 60-as évek elején — gondolkozzunk csak vissza — ami szociológusaink még többnyire csak arról vitatkoztak, hogy létezhetik-e marxista szociológia, önálló diszciplínaként, vagy sem. Ez ma lekerült a napirendről. Nemcsak hogy szociológia létezik, hanem a magyar szociológia megindult, van; olyan, amilyen, dolgozik, könyveket termel, és ezekről a könyvekről tudomást nem venni a szociográfusnak, azt hiszem, nem szabad.

A szociográfusnak ma, 1974-ben úgy kell a Magyarország felfedezése sorozatba alkalmas és terjedelmes kötetet írnia, hogy a szociológiára, a közgazdaságtanra, és egy csomó más társadalomtudományra oda kell figyelnie. A társadalomtudomány információ- mennyisége, sőt a társadalomtudományi metodológia előtt nem hunyhat szemet. Erre a magyar szociográfiában már volt egy olyan példa, mint Erdei Ferencé.

De van egy másfajta kihívás is a szociográfus előtt: a szépirodalom kihívása. A 60-as évek elején a szociográfus az elsődleges műfajai helyett is írta a szociográfiáit. Gondoljunk csak vissza CSOÓRI híres, sokszor idézett vallomására — miszerint sokért nem adná, hogyha a szociográfia helyett verseket írhatott volna, de hát nem tud verseket írni, ehelyett írta a szociográfiát. Más kérdés, hogy véleményem szerint CSOÓRI- nak nincs igaza, mert a Tudósítás a toronyból egyenrangú a legjobb verseivel. De ő így érzett, és sokan éreztek így. A mára megint azt kell mondanom, hogy ez másfajta történelmi időszak. Az a nemzedék, amely akkor szociográfiát írt, túl van a negyvenen valamelyest, és nagy regényben szeretne összegezni. Nem szociografizál többé. Úgy érzi, hogy itt az ideje valamiféle teljességnek, totalitásnak, ami tőle kitelik. Annak, hogy egy bizonyos szociográfusnévsor itt majdnemhogy kicserélődött az elmúlt idők során, azt hiszem, annak van egy ilyen alapvető magyarázata is; azok, akik a 60-as évek elején ezt a felszabadulás utáni nagy korszakát a szociográfiának megteremtették, azok gyakorlatilag ma nem, vagy alig írnak szociográfiát.

79