Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Berkovits György: Világváros árnyékában
De térjünk vissza az orvosi rendelőbe. Miért neurózisos az a 30 éves fiatalember, aki a pszichiáterrel szemben ül? „Érettségizett, Jászberényből jött fel, anyja ma is ott lakik,- ő munkásszálláson. Nőtlen, a MÁV-nál betanított munkás, de volt már kultúrház igazgató is pár hétig. Négy év alatt nyolcszor változtatott munkahelyet. Hamar kifárad, nem bírja a munkát”. — Elküldött a művezetőm megint, hogy jöjjek el ide. — Miért küldte? — Mert nagyon fáj a fogam, mondta, hogy csak jöjjek el újra, majd itt megmondják, miért fáj a fogam. — A foga fáj? — Nagyon fáj... Az ipari munkásságnak nehéz a helyzete, aki az iparban dolgozik, annak fáj a foga. Az orvos hallgat. Aztán megkérdezi: — Nem szereti a munkahelyét? — Nem szeretem, mert van a műhelyben egy elvált férfi, az nagyon lekezelő velem. Pedig velem nem lehet, én igen erélyes ember vagyok — mondja — velem nem lehet csak úgy ... — Milyen munkához szeretne jutni? — Nagyon jó lenne, ha elektrikusi tanfolyamot végezhetnék,az nagyon jó lenne, aztán hazamennék Jászberénybe. — Hazamenne? — Haza, haza. Otthon vennék egy telket. Aztán rendész szeretnék lenni. Csak ne fájna a fogam, valahogy megkeményedett, úgy érzem . . . A beszédtől láthatóan kimerült. Az orvos felír valamit. Amikor a fiatalember távozik, ezt mondja az orvos: — A másokkal való kapcsolat segíthet abban, hogy új környezetében valaki feltalálja magát, aki nem találja meg önmagát az új viszonyok között, szorong, depressziós lesz, szomorú, nem tudja megállapítani, ki is ő, elveszíti énazonosságát. — Nem tudja: mi is voltaképpen . .. — Új környezetben mindenki új szabályokkal találkozik, új játékszabályokkal. A neurotikus karakter viszont régi szabályok szerint „játszik” új „játékokat” vagy az új „játékhoz” régi célokat és szabályokat kapcsol, ezek szerint „játszik”, vagy annyira csalódik az új „játékokban”, hogy egyáltalán nem hajlandó „játszani”. — Van egyáltalán neurotikus karakter? — Aki nem tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez... Emlékszem egy 48 éves asszony esetére: hormonzavarokat állapítottak meg nála, de ez nem magyarázta, miért érzi, hogy megfullad, hogy bal kezével nem tud fogni, hogy a háta zsibbad, hogy nem tudja vizeletét tartani. Ráadásul különleges hangokat is hall. És magában beszél. Annyi derült ki róla, hogy fia sokat csavarog, ez idegesíti, mindig aggódik. Más nem derült ki azonkívül, hogy 15 éve költöztek fel. Az asszony betanított munkás. Hat éve abroncsként szorítja a szívét valami. .. — Betanított munkás. Mindenki betanított munkás? — Az alacsonyabb társadalmi rétegekben az elmebetegségek gyakoribbak. — Nem túlzás ez? — A rosszabb életkörülmények a betegséget gyakrabban és jobban kifejlesztik. — Lelki betegségekről van szó, ilyen egyszerű lenne? — Nem ilyen egyszerű, ez a statisztikai tény. Mert a rosszabb életkörülmények mellett az emberi kapcsolatok minősége — számbavéve a családi és műveltségi körülményeket — rosszabb. Fiatal házaspár ül a pszichiáter előtt. Panaszkodnak. — A nagymama miatt jöttünk, éjszaka felriad, kiabál, szúró szerszámokkal fenyegeti a családot, késsel. Azt mondogatja, hogy a macska bemászik az ágyába, odafekszik mellé. Az új dolgokat elfelejti, ami húsz éve történt, arra emlékszik. Már nem képes egyedül öltözködni, mosakodni. Három éve kezdődött, mindig egyformán jön a roham: azt kiabálja, hogy kifosztották, kirabolták, utána világgá szeretne menni, illetve haza. 58
