Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Berkovits György: Világváros árnyékában

,,A nővérénél lakott, de nem jöttek ki egymással, elköltözött, mindig arról beszél, hogy legalább egy szobája lenne, ami a sajátja, már arra is gondolt, hogy ír a Rádiónak,segítsenek rajta, talán, ha meglenne mindene, ami szükséges, akkor nem félne annyira”.

— Félek, nagyon félek .. .

— Mitől fél? — kérdezi tárgyilagosan a pszichiáter.

— Nem tudom, csak azt tudom, hogy az élet félelmetes . . . félelmetes.

„17 éves korában kezdődött, amikor áttelepedett Erdélyből. A tünetek skizofréniára utalnak. Kifárad, a munka kimeríti, nem tud folyamatosan dolgozni.”

— Gyökértelenség — ismétli az idegorvos, amikor a fiatalember elmegy —, rengeteg oka lehet a lelki betegségeknek, a honvágy is lehet kórokozó.

Honvágy-pszichózis? — kérdezem magamtól.

— Ennek a fiatalembernek gyerekkorában rosszak voltak a családi körülményei. Apja elhagyta az anyját, átjött Magyarországra két lányával, a fiú apa és testvérek nélkül maradt, utánuk jött. . .

— Mintha disszidált volna — mondom csak úgy félhangosan.

— Körülbelül — helyesel a pszichiáter — amikor áttelepedett, akkor kezdődtek a félelemérzései. Ráadásul a körülményei nagyon rosszak, egyedül él, nincs senkije, semmije ...

— S aki Szabolcsból felvándorol . . .

Az orvos beszélni kezd egy fiatalasszonyról, aki 30 éves korában jött fel, férjhez ment, megszülte gyerekét, rögtön utána a családja észrevette, hogy valami nincs rendben nála. Egyszer ki is szaladt az udvarra egy konyhakéssel, öngyilkos akart lenni, le kellett fogni. Azóta gyakran sír.görcsösen és hosz- szan, hangosan ordít, látszólag minden ok nélkül. Édesanyját emlegeti, aki Szabolcsban maradt. Igaz kiderült, hogy már gyerekkorában ideges természetű volt, agyrázkódást is kapott. A gyerekét nagyon szereti, de félteni kell tőle, mert agyondédelgeti, állandóan szorongatja és mindig etetné, ugyanakkor nagyon bizonytalanul bánik vele, ezért az anyósa gondozza a kicsit. Betegállományba kényszerült, mert a gyárban, ahol betanított munkás, mostanában rosszul lesz. Az sem eshet jól neki, hogy a férje távol van, az NDK-ban dolgozik. Ha rájön a roham, egész nap sír és a körmét rágja, éjjel mindig álmodik jót is rosszat is felváltva, anyját és a faluját emlegeti.

Miért nem tudott az asszony megkapaszkodni új környezetében? Az orvos mintha kitalálta volna a gondolatomat, azt mondja:

— Nem lehet pontosan tudni, miért van ennek az asszonynak honvágy-pszichózisa.

Benne volna a hiba? Az idevándorlók általában nem lesznek idegbetegek.

Az elme- és ideggyógyintézetekből elbocsájtott páciensek száma évről-évre állandóan emelkedik. 1951-től 54-ig évente átlagban 36 011 pácienst, 1968-ban már 75 113- at engedtek ki ezekből az intézetekből.

Gyorsabbak és megsokasodtak a társadalmi változások — ez nemcsak azért igaz, mert mindenhol erről lehet hallani.

Nézzük a falvakat, ahonnan elvándorolnak:

A falu — régi hagyományokon alapuló harmóniája — megváltozik, tehát a távozót egy felbomló közösség bocsátja útjára. De amíg elhatározza valaki: menjen vagy maradjon — a döntési folyamat is konfliktusok forrása.

Lehet, hogy a felvándorló már megtámadott idegekkel, megtépett lélekkel érkezik? Lehet, mert ezt olvasom egy tanulmányban:

,,A termelőszövetkezetekben — a mezőgazdaságban azelőtt szokatlan— vezetővezetett kapcsolat alakul ki, a szervezettség, a munkatempó hasonlít az iparéhoz. A falusi család szerepe megváltozott, a házastársi viszony, az após-anyóshoz fűződő kapcsolat, a gyereknevelés mind átalakult”.

De mennyivel hamarabb következett ez be a városokban. Vagy a városkörnyéken. S ha az új lakó nem tud alkalmazkodni a városhoz, a városkörnyékhez?

57