Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Matkópusztai mozaikok

ban viszonylag kevés szőlő- és gyümölcsültetvény van, ezért a mezőgazdasági jövedelem részben vagy egészben állattartásból származik. Általában nem kirívóan magas ez a jövedelem (mint pl. Soltvadkerten és környékén), de az ipari jövedelemmel együtt biztos megélhetést ad.

— Az ipari és mezőgazdasági jövedelem kombinációján alapuló tagi gazdaság hasonlít valamelyest a téesz-tag háztáji gazdaságára (pl. mindkettőben az asszonyoké a főszerep), és ezen az ágon a kisüzemi tanya is a háztáji tanyára; de míg a téesz-tag felesége háztartásbeliként foglalkozik kisárutermeléssel, az ipari munkás felesége szakszövetkezeti tag, akinek társadalmi státusa rendezett: bizonyos jogszabályi feltételek között nyugdíjra jogosult.

— Bár téesz-tagok is szoktak telket, házat vásárolni Kecskemét valamelyik kertvárosában, ezt nem feltétlenül a beköltözés szándékával teszik, hanem azért, hogy megtakarított pénzüket biztos helyen tudják, illetve gyermekeikről gondoskodjanak. A kisüzemi tanyák vegyes foglalkozású tulajdonosainak beköltözési szándéka (ha nem informáltak félrevezető szándékkal) határozott. A férj munkahelye, a gyakori bejárás, piacozás révén a várossal való kapcsolataik szorosak. És nem köti őket úgy a tanya: két nyugdíj a városban való élésre is elegendőnek tűnik. De az okok mélyén fel-felsej- lik, hogy a kisüzemi tanya viszonylagos gazdálkodási szabadsága, de egész léte is ingatag: semmi esetre sem olyan stabil, hogy érdemes volna benne megöregedni, vagy a hozzámért életformát az utódokra átörökíteni. A háztáji tanyák jövendőjével kapcsolatos észrevétel — miszerint a megújulás egyre szűkülő bázison történik — a kisüzemi tanyatípusra is érvényes. Nem találkoztam olyan szülőkkel, akik az ő életformájuk folytatását sugallnák gyermekeiknek. A szakszövetkezet „öregszik”, tagságának fele a nyugdíjkorhatár körül és fölött van.

A gépöntödei segédmunkás felesége éppen „kiganéz”, amikor felkeresem. Férfiember is megköpné a markát, ha a szalmás trágyával megrakott talicska szarvához akarna állni. „Sehol sem dolgozom”, mondja ez az asszony, aki szakszövetkezeti tag. Modern bútorokkal berendezett tanyalakásukba 20 ezer forintért vezettették be a villanyt. Motorjuk, autójuk van, színházba, moziba járnak. Városföldön telket vásároltak, később házat fognak építeni. A két gyermek — egyik 13 éves a másik 5 — „biztos, hogy tanul valaminek.”

A postaalkalmazott felesége szakszövetkezeti tagként 7—8 sertés meghizlalására szokott szerződni. Tanyájukhoz 1 kh tartozik, aminek harmada szőlővel és gyümölcsfával van betelepítve. Jó termés esetén csak őszibarackból 8—10 ezer forintot árulnak. Ez a család a szomszédjukban lakó szakszövetkezeti tagtól vett ki feles művelésre 3 hold földet. „A gyerekekkel fogjuk megkapálni.” A gyermekek 14, 12, 10 évesek. A férj 3 ezer forint körüli keresete, meg a feleség munkájából származó haszon elegendő a konszolidált élethez, a mi viszonyaink közt népes családnak. Van autójuk, ez a házaspár is el-eljárogat a városba. Az asszony 35 éves. Az általános iskola nyolc osztályának elvégzése után gyors- és gépírói képesítést szerzett. Most pedig, hogy a lánya nyolcadikos, beiratkozott a dolgozók gimnáziumának esti tagozatára, mint mondja azért, hogy tudjon a gyermekeinek a tanulásban segíteni. Feltevésem szerint a saját jövőjére is gondol: egy kényelmes és tiszta munkahelyre, ahol nem kell nap mint nap moslékos vedreket cipelni.

Mindkét házaspár a tömeges átszervezés előtt kötött házasságot (1958, 1959), reprezentálván a két utolsó évjáratot, amelyik még magángazdálkodóként csöppent a szakszövetkezetbe, s úgy idomult az új viszonyokhoz, hogy átalakította a család szerkezetét: félig elment a mezőgazdaságból, félig megmaradt benne. Az utánuk következő évjáratokból egyre kevesebben folytatták ezt az „itt is, ott is” életet. „Tanyai lakosok maradtak ... akik a mezőgazdaságból kiváltak és más népgazdasági ágazatban vállaltak

49