Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Matkópusztai mozaikok
nélküli építkezésekért inkább a téesz vonzási körébe tartozó tanyák gazdáit kell megbírságolni, mint a kintieket. Van a háztáji tanyáknak még egy csoportja, amelyikről eddig nem esett szó: a nyugdíjasok és járadékosok által lakott tanyákat csak azért nevezhetjük ,,háztájidnak, mert a téesz kiméri hozzájuk az egy hold háztájit. Ez a tanyacsoport az ún. ,.önellátó tanya” felé jelenti az átmenetet; az árutermelés itt jelentéktelen; a tulajdonosok — munkaerejük fogytán — önellátásra és a puszta önfenntartásra törekszenek csupán. Az a 84 éves öreg, akit itt idézek, már az átszervezéskor is túl volt a nyugdíjkorhatáron. A gyermekei — öten vannak — meglett emberek már. ,,A lányomékhoz odamehetnék, hívott, de neki is nehéz. Dolgozik, két gyermeket iskoláztat, nem győzné a munkát, ha még mi is a nyakára mennénk . . . Arra gondoltunk, jobb volna tán bemenni a szeretetházba, mert nagyon bajos így az emberfiának.” Egy téesz-tag — ő még csak a nyugdíjkorhatár küszöbén áll — elmondja, hogy a bátyja, aki Kecskemét külvárosában lakik, csalja befelé; de ő nem megy, mert ott a 650 forintos téesz-nyugdíj mellett összekoccanna a foga. Itt viszont kap egy hold háztájit, amin megterem 100 zsák kukorica. Tartanak egy-két állatot, baromfit; tűrhetően megélnek a maguk kenyerén. „Isten őrizz, hogy bemenjünk, a feleségem is azt mondja.” Kisüzemi tanya — végletekkel A szakszövetkezet legjellemzőbb tanyatípusa a kisüzemi tanya, „ahol a család létalapját az egyéni termelés adja, ahol a termelőmunka évszázados családi munka- szervezetben folyik, és csak az árutermelésben vagy annak egy részében található meg a szövetkezet jelenléte . . „Egymás között egyéni parasztoknak vallják magukat és úgy is élnek...” A kisüzemi tanyák lakóinak „életkörülményei, munkaritmusa alig változott, a termelés technikai feltételei sem sokat”. (I. m. 41. o.) E tanyatípus helyi változatainak, átmeneteinek, végleteinek bemutatása előtt ugyancsak szükségeltetik egy rövid bevezető. — Először is folytatnunk kell a szövetkezet településformáló funkciójáról való medi- tálást. Matkópusztának a jakabszállási Népfront Szakszövetkezethez (régen: tszcs-hez) csatolt részén a rossz minőségű, alacsony termőképességű homok, meg a tanyák sűrűsége és rendetlen elhelyezkedése eleve kizárta a táblásítást, a nagyüzemi földművelést; de a földrajzilag Matkóhoz tartozó, téesz-közeli terület átadása a jakabszál lási Népfrontnak, növelte a terület amúgy is meglevő hátrányát, rontotta az itt lakók kilátásait. Ti. a szakszövetkezetnek itt közös művelésű földjei nincsenek; a tagoknak innen köny- nyebb a városba járni dolgozni, mint a szakszövetkezeti közösbe: következésképp a szakszövetkezetei sem közelebbi, sem távolabbi érdek nem fűzi ahhoz, hogy a települést formálja, s az itt lakók életkörülményeit javítsa. Ez a pusztarész magára hagyott és szabadjára eresztett világ; végletei közt a szegénységet állami és szövetkezeti segély enyhíti, a jólétet meg az adótörvény nyirbálja (úgy-ahogy). — A Matkó-felsői dülőút két oldalán lakó családok közt igen sok a vegyes foglalkozású: a férj ipari munkás, a feleség szakszövetkezeti tag. Ennek az a magyarázata, hogy a tömeges átszervezés idején inkább a feleség „iratkozott be” a téeszcsébe, a férj pedig — miután választhatott az akkor még bizonytalan jövőjű mezőgazdasági nagyüzem és a biztos keresetet kínáló ipar között — ment az iparba; annál is inkább, mert az ipari biztosítottak nyugdíjalapja magasabb volt. — A szakszövetkezet ragaszkodik a mezőgazdasági termelésből származó jövedelem 10 százalékának a közös alapra való befizetéséhez, de nem korlátozza az ún. „tagi gazdálkodás” módját, mértékét, mikéntjét. A pusztának ezen a részén a tagi gazdaságok48
