Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Matkópusztai mozaikok
is ugyanakkor: hova soroljam őket? Háztáji tanya-e még az övéké, vagy valamilyen modernebb fazonú tanyalakás?... A szövetkezetre legjellemzőbb tanyatípus azonban az ő és a hozzájuk nem messzire eső nemzedékekben is megújul még. Beszéltem egy 23 éves fiatalasszonnyal, akinek a férje is jól kereső téesz-tag. (Zárójelben: a Petőfi Téeszben pár forint híján háromezer forint a havi átlagkereset.) A házaspár jövedelme nagyjából annyi, mint az előzőé. Ők azonban követik a hagyományt: a részükre mért két hold háztájin kukoricát termelnek, állatokat tartanak. Úgy vélik — minden bizonnyal igazuk van —, hogy a kettős jövedelem emelőjén, megfeszített munkával bár, de hamarabb elérik céljaikat: előbb egy villamosított tanyát, később egy saját házat a tanyaközpontban, annak a bebútorozását és felszerelését. A háztáji tanya az esetek nagy többségében azt a maradinak mondott családtípust feltételezi, amelyben csak a férj téesz-tag. A feleség „nem dolgozik”, azaz htb: a háztartás, a gyermek- és jószágnevelés gondjaival a vállán. „Nem járok el dolgozni, de én is hajtok egy kis hasznot” — büszkélkedik egy menyecske. Két kiskorú gyermeke van és disznókat hizlal. Ez a család most egy öreg, roskatag tanyát bérel. Céljuk egy jobb tanya, ahova a villany is be van vezetve. Nem vágynak a városba, de még a tanyaközpontba sem. „Nem szeretek olyan helyen lakni, ahol szűkösen vagyunk.” Itt a családi hagyomány is erős. Az asszonynak mind az öt testvére tanyai lakos; közülük négy a mezőgazdaságban dolgozik, de az ipari foglalkozású eljáró testvér is „kétlaki”: föld- míveléssel és állattartással is foglalkozik. A véletlen olyan tanyába is betérített, ahol a feleség tagja a téesznek és a férj jár el dolgozni: nap, mint nap bemotorozik Kecskemétre azért a pénzért, amit a szövetkezetben is megkereshetne. Ők is sertésekkel foglalkoznak inkább — meg azzal, aminek éppen piaca van. A férj hallott valamit harangozni a tanyavilágról: azt mondja, hogy „halálra van ítélve”, mert „az emberfiának nincs meg a lehetősége szórakozás szempontjából”. Halálra ítélt tanyájába ez az ember 30 ezer forintért vezettette be a villanyt, háztartási gépei mellé beszerezte a technika azon vívmányait is, amire az emberfiának szüksége van „szórakozás szempontjából”: lakásában a tévén és a rádión kívül lemezjátszó is van. A feleség tagsági viszonya révén ezt a tanyát is háztájinak tekintem még, de a férj ipari munkaviszonya okán mégis valamiféle átmenetet képez a mezőgazdasági szektortól független tanyalakás felé. A termelőszövetkezet településformáló kisugárzásával hozom összefüggésbe, hogy a háztáji tanyákban sok ember meg van elégedve élete alakulásával. Mondhatnám úgy is, hogy előre megfontolt szándékkal kíván tanyalakó maradni. A termelőszövetkezet jövőjét, ebben pedig a sajátját megalapozottnak tudja; és azt is tudja, hogy a kisáruter- melés lehetőségei nem rosszak. Ha „ráhajt” arra, aminek éppen konjunktúrája van, ha nem rest, ha olyanok a családi viszonyai, hogy a háztájiban is termelhet, k i fizető d ő a tanyán lakás. Meg merem kockáztatni azt az állítást, hogy a tanyavilág benső, rejtett mozgásai a termelőszövetkezet — kimondott-kimondatlan településformáló akaratát követik. A vándorlás iránya az életképtelen részek felől az életképes részek felé történik: a termelőszövetkezet vonzási körébe. Köztudomású, hogy a Homokhátságon több ezer eladó tanya van. Egy részük össze is dől, eladhatatlan, más részük potom pénzért megvásárolható: de csak azok, amelyeknek semmi kilátásuk nincs arra, hogy valaha is bekerülnek valamelyik szövetkezet mágneses terébe!... Mert az itt levő tanyák — különösen, ha a köztük vezető dülőúton kezdik lerakni a villanyoszlopokat — nem eladók. Ha mégis, akkor nem éppen olcsók, és hamar gazdára lelnek: a kívülről befelé törekvő tanyaiak vásárolják meg. Az is megfigyelhető, hogy villamosítás után a korábban romlásnak indult tanyák kezdenek megújulni. Nagyon valószínű, hogy az engedély 47
