Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Matkópusztai mozaikok
nem keresnénk előjeleket sem az ébrenlétben, sem az álomban, és nem tartanánk a pénteket szerencsétlen napnak. Velem a sorsdöntő dolgok döntő többsége 22-én vagy 11-én történik. Ha hivatalos ügyeim intézése közben megbotlok, majdnem mindig biztos a kudarc. Amikor hallal álmodom, rendszerint pénzt kapok. Azt is megfigyeltem, hogy a ,,jó” és „rossz” nem egymást váltogatva jönnek, hanem sorozatban, szériában. így — kissé belülről is szemlélve a dolgokat — nem csodálkozom azon, hogy némely híres természettudósok istenhívők: vagyis a pogánykorinál „korszerűbb” babonákban hisznek: például az imádság erejében. Viszont nem hiszem el, hogy ateista nevelésű fiatalok csupán a vallásos szülők akaratának engedve, úgymond, a családi békesség kedvéért esküsznek templomban és kereszteltetik meg titkon gyermekeiket. . . Hogy csodálkoznék a keresztény babonák szívósságán, amikor több ezer éves mítoszok is ott éldegélnek még tudatunkban!... „Szavamra mondom”, használjuk végső érvként, ha az állításunkban kételkedőkkel vitázunk és nem gondolunk arra, hogy a primitív észjárás logikája szerint a szó rész belőlünk, amelynek kimondása egészünk odaadását, kiszolgáltatását jelenti. Éppen így részünk a haj, a köröm, a lábnyom, amelyek birtokába jutva a rontó szellem testünk-lelkünk felett uralkodhatik. így része a primitív észjárás szerint a lónak a kötőfék, amivel a gazda visszaparancsolhatta volna magához az eladott állatot. A „lóvá tesz” kifejezés is a babonás néptudatból ered: valamikor egyenes értelmű boszorkánypraktikát jelentett az áldozatra dobott kötőfék által. A „megetették” úgyszintén. De ha már a lónál tartunk, említsük meg a szerencse babonás jelképét: a régebben küszöbre szegezett patkót, amit némely Trabantos újabban a kocsijára fest — bizonyára nemcsak heccből, hanem azért is, hogy elhárítsa a számtalan veszedelmet, amely a közlekedés óceánján e papírhajóra leselkedik ... A matkói kápolnát hétközben iskolának, alkalmanként mozinak, kéthetenként templomnak használják. A nép egy része ateista („tarisznyahitű”, mondhatnám Veres Péter kifejezésével), „romlott katolikus”, aki „eljár a templom mellett”. A nagy többség névlegesen tartja a vallását: csak a nagy ünnepeken adja meg az Istennek, ami az Istené. Hitbuzgó katolikussal kevéssel találkoztam. Az az adat, miszerint az 1975—76-os tanévre a 133 iskoláskorú gyermekből 45-öt írattak be hittanra, inkább a kijáró lelkész agilitásának, meg a tanyai öregek hagyományőrző természetének mutatója, mint az aktív vallásosságé. A „vegytisztán” keresztyén babona azonban nem kevés (esküvő, keresztelő, böjt, áldozás, bérmálás, gyónás) és a kalendárium jeles napjaihoz fűződőket is megőrizte az emlékezet; amelyek versikékben vagy prózában jövendölik az időt (Pál, Dorottya, Mátyás, Sándor, József, Benedek, Medárd, a,.fagyos szentek”, Lőrinc és mások) amelyek egybevágnak a természetközeli ember megfigyeléseivel, tapasztalataival, egyáltalán: a természet titkait fürkésző ősi törekvéssel. A fénykorát élő katolicizmus az egyháztörténet minden apróbb-nagyobb eseményéhez, alakjához, szentjéhez kapcsolt valamilyen rítust, tilalmat, előírást. E kívülről jött hatások vagy nyomtalanul eltűntek, vagy úgy összemosódtak a nem keresztény ihletésű babonákkal, hogy fölöttébb nehéz volna az eredetüket megmondani. Például Tóth Ferenc bátyám a Luca napját (dec. 13.) követő 12 napból von le messzemenő következtetéseket a jövő év 12 hónapjára. Számunkra nem a jóslás értéke, hanem a ténye a fontos, az ősi elem. A 12-es számnak már keresztény vonatkozásai is vannak: a naptári év, Jézus 12 tanítványa, ezenkívül pedig a Luca napjától számított 12. napon — december 24-én — van a szenteste. Lucát Busa Lászlóné is emlegeti anyósa babonái közt: az öregasszony ezen a napon keveset mozgott, mert azt tartotta, hogy a tyúkjai így hamarabb elkotolnak. Luca napján régen nem varrtak az asszonyok, „nehogy bevarrják a tyúk seggit”, és nem adtak kölcsön, mert a kölcsönkérő elvitte volna a jövő évi hasznot. S itt a keresztény naptári névhez pogány termés-varázslásra emlékeztető viselkedés kapcsolódik. Lucát a néphit 40
