Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Matkópusztai mozaikok

népköltésen mérhető. Ti. hogy mi foglalkoztatja a mai népköltő képzeletét, miről csinál dalt, verset, rigmust, tréfát, mi válik „alkotássá”, abból következtethetünk a létre.

Ásatásokat végeztek Matkón, régi sírokat tártak fel. Ezen gondolkozott Dudás Mihály szakszövetkezeti tag, míg kiszekerezett a földjére. Hogy ráérő idejében csiszolja-e tovább az alábbi kurta-furcsa verskezdeményt, azt nem tudom (ő sem tudja), de leírom helyette, ahogy tőle hallottam:

„Csütörtök után péntek reggel a kis kápolna halottjai arra ébredtek fel, hogy nem nyugosznak tovább a kis kápolna homokjában, hanem inkább elmennek kivizsgálásra a múzeumba.”

Az itt következő trágár versezet minden valószínűség szerint éppen a dudoros- rücskös illetlensége miatt akadt fönt egy időre az emlékezet rostájában. Szövege magyarázatot ad arra, hogy fentebb miért került idézőjelbe a termés és az alkotás szó. A körülírások elbírják éppen a nyomdafestéket. A vezetéknév és a leírhatatlan szó helyét üresen hagyom.

Pista, kolhoznak kocsisa, embereknek jó barátja, asszonyoknak házi bikája.

Hozd meg nekünk a mindennapi kenyeret, sertéstápot eleget.

Adunk forrót, meleget.

Azt kívánja a férfiak serege, hogy kezeljed a gebéidet, azokba is verjed a nyeledet.

A gyűjtés e darabját helyi utalásain túl csak azért’nem rakhatom a WC-költészet fiókjába, mert a korábban idézett téesz-miatyánkkal is rokon valamelyest („Hozd meg nekünk a mindennapi kenyeret”) és az ismeretlen szerző vagy szerzők önkéntelenül is elárulják általa, hogy rendben van a közérzetük, ha nem találnak fontosabb dolgot, amit versbe szedhetnének.

Szeleczki Mihály egy Mendel Gáspár nevű emberről költ dalt. Ez a Mendel Gáspár — alig egy évtizede halt meg — Bugacon élő híresség volt. Orvoslással foglalkozott. Szigorúbban fogalmazva a tényt, kuruzsolt, mert valamikor járt ugyan orvosi egyetemre, diplomát azonban nem szerzett. „Kis, töppedt ember volt, de nagyon nyugodt. Olyan híressé vált, hogy külföldről is jártak hozzá. A bátyjának patikája volt Pesten, ő adta ki a gyógyszert, amit az öccse felírt.”

Minden bizonnyal a rendhagyó életút, a gyógyító személyét övező titok, az áldozat- vállalás ihleti meg a mai dalköltőt, ugyanúgy, mint az anonim elődöt. Ebben az a csodálatos, hogy a szerep — amit a dallam egyértelműen hitelesít — túlélte a társadalmi viszonyok változását. (A szöveg egy helyen még rossz, mondja Szeleczki Mihály: Mendel Gáspárnak nem kellett csalogatni a betegeket.)

Bugaci falunak volt egy nagy hegye,

Farkasordító volt annak a neve,

Farkasok ordítottak azon régen,

Mikor üldözőbe vették a réten.

38