Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 1. szám - Balázs József: Koportos (kisregény)

gább szemfedőt. Egész nap szólt a harang. Bereczky Gyula ugyan református volt, de a katolikusok is harangoztak neki. A nép aztfigyelte, hogy melyik templomban kezdenek előbb harangozni. S a két harangozó majdnem mindig egyszerre kezdte.

Balog Mihály éppen otthon volt, amikor Bereczky Gyula meghalt. A többiekkel együtt elment sírt ásni is. A legjobb ruháját vette fel, senki sem nézte ki a társaságból, bár tudta, hogy őt mindenki cigánynak tartja.

Élete legszebb temetése volt. ,,Az asszonynak ilyet nem rendezhetek. Miért ne? Nem lesz csóró cigánytemetés, nem lesz!”

„Aladár után meghalt tehát a feleségem is.”

így összegezte magában — nem tudni hányadszor — a vele történt eseményeket. Amikor legutoljára otthon Volt, vitt haza meszet, mert otthon nem kaptak, és a felesége ki meszelte a házat.

A tüzet nézte, a még lángoló parazsakat, aztán leült a járdára.

„Milyen rend volt legutoljára otthon! Az asszony ugyan nem mondta el, hogy nagyon beteg. Érezte meghal, ezért takarított. Ezért volt a nagy tisztaság. Ezt el kellett volna mondanom a brigádvezetőnek . . . Hogy milyen tiszta volt az asszony. Hogy mindig várta. Igaz, nem az állomáson, hanem a kertek alatt. Ott ült az árokszélén, és amikor meglátta, elébe ment.”

„Aladárnak szegény temetése volt. A feleségemnek nem lesz szegény temetése.” Gondolkodni kezdett.

„Kölcsön nem kérek, valamit ki kell találnom. Itt veszem meg a koszorút, hazaviszem, és ha otthon nem tudnék venni legalább még egyet, kérek valahonnan virágot, és megkötöm koszorúnak. Aladárnak is megkötöttem. A virágot a nyugdíjas igazgató adta. Nekem is ad. Legfeljebb elmegyek ásni egy kicsit a kertjébe. A kötözött koszorú hamarabb elszárad ugyan, de a temetés napján még szép. A bolti tovább tart . . . Még az esőt is bírja, a napot, a szelet. ..”

Számolni kezd. Mert jól tud számolni Balog Mihály, még akkor megtanult, amikor a betonúton dolgozott. írni és olvasni is jól tud, néha még egy-egy képes újságot is megvásárolt és hazavitte. Aztán ezt tette a felesége a küszöbre, a lábtörlő alá. Vagy az asztalra, amit még ő készített legénykorában.

„Otthon megveszem a koporsót, a szemfedőt, egy imakönyvet az asszonynak.”

Az imakönyvről jutott eszébe, hogy ő még életében nem volt templomban.

„Fejfát is kell szereznem, jó nagy fejfát, aminek az alját kátránnyal bekenem. Aztán ... egy szekér homokot is kell hozatni. Nem an nyit, mint Bereczky Gyulának, de .. . Neki nincs barátja, Bereczky Gyulának az egészfalu barátja volt. Bereczky Gyulának annyi homokot hoztak, hogy nem győzték elszórni az udvaron. Nekem csak egy szekérrel kellene. Ha ezt ingyen elhozná valaki . .. Aztán ki kell fizetni a papot. Aladár temetésén a pap alig mondott valamit, biztosan nem adtak neki pénzt. Aladárt úgy temették el, mint egy utolsó senkit.”

„Én majd megmutatom”, fogadkozik magában Balog Mihály.

„Nem fogják mondani, hogy na, ez is eltakarította a feleségét.”

„Szép temetés lesz. Énekelni fognak, harangozni, az emberek körülállják a koporsót, leveszik a kalapjukat és megdicsérik. Ő egyedül áll majd a koporsó mellett, mert sem a feleségének, sem neki nincs rokona. A szülők meghaltak, van ugyan egy testvére, de már nagyon régen nem látta, nem tudja, hol lakik. Az asszony árván nőtt fel, neki sincs rokona. Legfeljebb a szomszédok állnak majd a koporsó mellé.”

Balog Mihály körülnéz. A brigádvezetőt keresi. „Elment valamerre, elment . . .” „Pedig elmondanám a brigádvezetőnek, hogy tisztességgel és becsülettel akarom eltemetni a feleségemet. így, így tisztességgel és becsülettel.”

6