Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Varga Mihály: Esték a munkásszálláson
— Megértjük egymást. Jó együtt, mindenki segít a másiknak. A magánügyeinket is megbeszéljük. Ha udvarol valaki, beavatja titkaiba a társait. Barátok vagyunk, nem csak szobatársak. Együtt megyünk moziba, közösen nézünk tévét. Szombat este van. — Mikor volt otthon, Somogybán? — Régen nem voltam. Háromhavonként egyszer, ha megyek. Sokat vagyunk vidéken: Halason, Baján, másutt. A szüleimnek rossz így, de mit csináljak? — Nőtlen? — Nem; de külön élünk ... Négy év után mentünk szét. .. Nem akarok válni; szeretem őt. Ő még nem döntött... Nem akarok többet mondani erről. — Mit csinál legszívesebben szabad idejében? — Moziba megyünk, tévét nézünk együtt, mint mondtam. De szeretek egyedül is lenni. Olyankor sétálgatok, nézelődök. Veszek egy újságot, olvasgatok. Könyvet is szoktam, de ritkán. Olvastam például a Fej nélküli lovast; az íróját nem tudom. Nem szoktam megjegyezni. — Tud róla, hogy van könyvtár a szálláson? — Egy éve ki se nyitották. Mondjuk: hívjanak össze gyűlést, beszéljünk meg ilyeneket. Miért van könyvtár, ha örökké zárva tartják? — Más panasza is van? — Nem, csak ez. — Sokan isznak a házban? — Sokan; és sokat. Egyesek zavarják a mások nyugalmát. — Verekedés is előfordul? — Olyanról nem tudok. — S arról tud-e, hogy lopnak ebben a házban? — Hallottam róla; de a mi emeletünkön nincsenek ilyenek. — Azt veszem ki a szavaiból, hogy szeret itt élni. — Nekem jó; ha kell, elélek ebben a házban évekig is. — Ismeri a szomszéd szoba lakóit? — Az egyiket; valami Sanyi bácsi. A többit nem. EPILÓGUS Eddig az írásba foglalt beszámoló az esztendőn át tartó esti beszélgetésekről, a benyomásokról. A háromszáz személyes szállás száznegyven lakójától kapott információkat így összegezve az olvasó bizonyos következtetéseket vonhat le. Nyomdába adás előtt kaptuk ahírt: megszüntették ezt a munkásszállást, a lakóinak egy része az azóta elkészült és átadott új, korszerűbben berendezett, tágasabb szál- ásra költözött. 59
