Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Bálint B. András: Itt mindig jönnek-mennek

BÁLINT B. ANDRÁS

ITT MINDIG JÖNNEK-MENNEK

A fehérneműraktár előtt kétségbeesetten magyaráz a gondnoknak egy kis fekete ember.

— Cserélje mán ki, no, mi az magának. Mégse alhatok egy ilyen lepedőn meg párnán, megérthetné . . .

— Tegnap vigyázott volna, akkor most nyugton lefekhetne — replikázik a gondnok. — Három napja adtam ki a tisztát, mit képzel, csak magára mosnak a Patyolatban? Vigye el, fizesse ki a saját zsebéből és punktum!

A vigyorgó kibicekhez fordul:

— Tegnap vette föl a nyereséget, besörözött, este meg behúgyozott az ágyba. Hát mi vagyok én, hogy háromnaponként húzzam át az ágyneműjét? A múltkor okádni méltóztatott, most disznólkodni — azt hiszi, az állatkertben él?

Dohog, de már a kezében tartja a kulcsot. Aztán . . .

— Na, jöjjön — int a megszeppent emberkének —, de figyelmeztetem, ez az utolsó alkalom, hogy segítek magán. Á legislegutolsó! Legközelebb jelenteni fogom . . .

Vajon hányszor hangzik el fizetésnapok után ez az általam is hallott „utolsó figyelmeztetés” a pesti munkásszállásokon: hányszor kerülnek a fentihez hasonló kellemetlen helyzetbe a sörissza, borbarát szállólakók? Nem tudom. Az viszont tény, hogy a nevelőtiszteknek, gondnokoknak fizetésnap körül van a legtöbb szaladgálni- valójuk...

A Budapesti Közlekedési Vállalatnak pillanatnyilag huszonkét munkásszállója van; tizennyolcban férfiak, négyben nők laknak. Hogy milyen körülmények között? Erre az egyik leghitelesebb szakértő, a vállalati szakszervezeti bizottság munkavédelmi és munkásellátási felügyelője adja meg a választ; az alábbiakban az ő beszámoló jelentéséből idézünk, amelyet hosszas vita után 1974 októberében fogadott el a BKV szak- szervezeti bizottsága.

,,— A vállalat összdolgozóinak (25 071 fő) kb. 16 százaléka állandó vidéki lakhelyű dolgozó; ezek 43 százaléka vállalati szállólakó, míg a többi (47 százalék) ingázó, lakóhelyéről naponta bejáró dolgozó.

— Szállón lakó vidéki dolgozóink (az összedolgozok 6,8 százaléka) lakhelye Budapesttől 2—300 kilométerre van; a szállón lakó 1700 dolgozó közül 1440 a férfiak, 260 a nők száma, 950 fő harminc év alatti, 750 fő harminc év feletti életkorú.

— A szállók közül mindössze négy (egy női és három férfiszálló) épült eredetileg is munkásszálló rendeltetéssel, míg a többi tizennyolc különböző épületek, épületrészek és helyiségek átalakítása útján létesült. Ily módon állaguk meglehetősen különböző, elrendezésük és korszerűségük általában nem elégíti ki a normatívák követelményeit.

— Tizennyolc szálló 10—87 fő befogadóképességű, és csak négy szállóban biztosított a 100 főn felüli férőhely.

— Tíz szálló fűtése központi rendszerű, míg tizenkét szállóban egyedi kályhafűtés van.

— Tizenkét szállóban van állandó melegvíz-szolgáltatás, a többi 10 szállóban a melegvíz-ellátás időszakos.

— A szállólakók számára tizennégy szállóban van külön étkező-és tv-helyiség, hat szállóban e célra közös helyiség áll rendelkezésre, két helyen pedig nincs étkező- helyiség.

60