Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 7-8. szám - MŰHELY - Széll Jenő: A legmélyebb rétegekig
(Látható tehát, hogy a párhuzamok antik és jelenkori (egykorú) között, az anyanyelvi műveltség új eszménye, a bizakodás, önbizalom szelleme a ma, s így a jövő javára — mind-mind feltétlenül a nemzeti öntudat továbbalakulását is jelentik, a jogos büszkeségét, melyet már Ronsard-ék kezdtek érezni. Ami abban a korban szintén nem pusztán poétikai-stilisztikai ..ügyecske” volt. Bizodalmuk a tudásban, megismerhetőségben egy alakuló, erősödő új osztály önbizalmát is jelzi — mint mérföldkövek — a fejlődés véghetetlen útjaira mutatva. (Folytatása egyik következő számunkban) SZÉLL JENŐ A LEGMÉLYEBB RÉTEGEKIG* Az elmúlt évtizedekben megszoktuk, hogy a népdalelőadáshoz nálunk szinte hozzá tartozik a cigányzenekari kíséret. Nem tudom, ki volt ennek a kezdeményezője; fő terjesztője mindenesetre a rádió. És mondjuk ki: dicséretes módon. Mert egy olyan korszakban, amikor más szerv alig tudott valamit is tenni a népdalért, ez a kissé me- gyarnótaszerű, cigányzene-kíséretes népdaléneklés volt a fenntartója a folklór ügyének. E cigánymuzsikás éneklés mellett kialakult a népdal,,öltöztetésének ” egy másik típusa, mégpedig amikor a népi demokráciákban mindenütt megszülettek a reprezentatív állami népi együttesek. Táncprodukcióik kíséretét a népzene szimfonikus zenekari feldolgozása szolgáltatta, rendszerint énekkarral vagy szólóénekkel (vagy mindkettővel) kombinálva, aminek legékesebb példája nálunk Kodály Kállai kettőse, máig is legnépszerűbb száma az Ecseri lakodalmas. Majd e két pólus — a cigány kíséret és a szimfonikus feldolgozás — között azóta az átmeneti formák sokasága alakult ki, amelyben megtalálhatók a kamarazenei és szalonzenei típus mellett a modern effektusokat alkalmazó kísérletek éppen úgy, mint a „szimfonikus cigány” hangzás is. A zeneszerzőknek a „népdalöltöztetés” mindeme formáiban természetesen alapvető részük volt, még a cigányzenekari kíséretben is. A városi cigánymuzsikusok, tudjuk, az ő repertoárjuktól annyira elütő népdalok kíséretét céhbeli zeneszerzői közreműködés nélkül nem tudták volna ellátni. Ennek a nemes és jó szándékú felbuzdulásnak, elsősorban a cigánykíséretes népdal- énekeltetésnek kimondott vagy ki nem mondott célja az volt, hogy akiknek a magyar nóta volt a fő zenei tápJálékuk, azok is vegyék észre, milyen szép a népdal is, sőt, egy lépéssel még magasabb kategóriába tartozik. Ne becsüljük le ezt a derék törekvést. Eredményes volt, hozzájárult ahhoz, hogy a népdal ügye kilépjen egy szűk szekta keretei közül. Mindemellett azonban eljutottunk oda, hogy a népdalfeldolgozás, a népdalkultusz imént ismertetett módjai rutinná váltak. Kezdtük unni, mesterkéltnek, sablonosnak, élettelennek érezni a népdalnak az effajta öltöztetéseit. És ekkor történt valami! Vass Lajos az egyik „tettes,” aki hogy úgy mondjam szabadjára eresztette a palackból a szellemet, mikor a Tv négy évvel ezelőtt az emlékezetes Röpülj pávát megrendez* Szerző felszólalása az 1974. december 12-i kecskeméti népzenei nap alkalmából. 68
