Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Koltay Gábor: Beszélgetés Vargyas Lajossal és Martin Györggyel
problémájuk a kultúra átmentése, ezt a fejlettebb körülmények között élő városi fiatalok végezték el. A falusi fiatalság természetesen nem szégyenli ezt a hagyományt, hisz nem egy helyen szervesen bekapcsolódik a mozgalomba, de látni kell azt is, hogy minél műveltebb valaki, annál inkább ráébred arra, hogy a népkultúra értékeit mindenképpen meg kell menteni, közkinccsé kell tenni. Lényegében az Ön által vázolt tendenciát jelzi a vidéki Páva-körök népszerűsége is. — Nagyon fontos, hogy a mozgalom nemcsak az értelmiségi fiatalok körében folyik, hanem a falusi együttesek is szaporodnak. A nép maga is rájött arra, hogy érdemes saját hagyományait megőrizni, felújítani. Ez lényegében a hagyománynak a nemzeti kultúrába való beépítése, továbbadása. Fontos, hogy ennek a nemzeti műveltségnek a kialakításában a legszélesebb néptömegek is részt vesznek. A mai civilizációban az a kívánatos, hogy azok a néptömegek, amelyek néphagyományban éltek, most már nemzeti műveltségben éljenek, és mindazt, amit eddig néphagyományként őriztek, a nemzeti kultúra szerves részeként őrizzék tovább. Ez az egyik legörvendetesebb tapasztalatom ebben a legújabb mozgalomban. Milyen jelentőséget tulajdonít a személyes gyűjtőmunkának? — Jó néhány énekesről, hangszeres együttesről tudok, akik járják azokat a területeket, ahol még élőben hallhatják a dalokat, igazi környezetbe ágyazódva élhetik át a népi kultúra jellegzetességeit. Bartók és Kodály is arról vallott mindig, hogy a népdalt nem elég kottából megismerni. így lehet csak megvalósítani azt a rendkívül lényeges törekvést, hogy az előadóművészet ne csak dallamokat, hanem sokkal inkább az atmoszférát használja fel. Bartók és Kodály műveinek jelentős részéből ezt a hatást érzi ki az ember akkor is, amikor a konkrét motívumokra már nem lehet ráismerni. Hogyan értékeli azt a népzenei anyagot, amelyet a Sebő együttes játszik? — Ennek két része van. Egyik esetben a hagyományos, hangszeres stílust majdnem tökéletesen elsajátítva játsszák a tánc alá, a másikban pedig földolgoznak. Amikor népzenét játszanak, de nem ugyanolyan hangszercsoportosításban, nem ugyanúgy, mint eredetiben, ehhez természetesen joguk van. Nem tartom szükségesnek, hogy csak úgy lehessen eljátszani valamit, ahogyan azt eredetiben a parasztzenészektől hallották. Amikor valaki pódiumról játszik népzenét, ahhoz már szabad hozzáadni valamiféle egyéni többletet. Amikor pl. Bartók vagy Kodály énekhangra, zongorakísérettel feldolgozott egy népdalt, akkor az lényegében már más lett, mint ami a népi hagyományban elhangzott. Népzenei hagyományok alapján Sebő Ferenc modern költők verseit zenésíti meg. Mi a véleménye erről? — Sok darabja tetszett, különösen azok, amikor nem „zeneszerző” módjára akart hozzányúlni a versekhez, hanem egyszerű melodikával, s inkább ritmusokkal, hangszínekkel akarta aláfesteni a szöveget. Nem mindegyik megzenésítése tetszett egyértelműen. Olykor bizonyos rutinelemeket fedeztem fel nála. Amikor ők előadnak egy Weöres- vagy Nagy-László versre készült zenét, az persze nem ugyanaz, mint amikor Bartók megzenésített pl. egy Ady-verset. Viszont több annál, mintha egyszerűen csak elmondanák a verset. Az énekkel mindig csak nyer a vers. A népi ihletés, a népi hangszerek a felfokozott hatásnak mintegy „aládolgoznak”. Azok a jó megzenésítések, amikor mindez nem vezet valamiféle zeneszerzői túltengéshez, nem akar a szerző olyan dallamokat komponálni, amelyek egyenértékűek lennének a vers gondolatiságával; hanem inkább csak a lehetőséget adják meg a vers énekelhetőségéhez. Ez a szerényebb magatartás nagyobb hasznot jelent. Láttam néhány nagyon sikeres énekelt verseket bemutató estet, pl. jól emlékszem a Huszonötödik Színházi-beli „Síppal, dobbal” produkciójukra. A mozgalom további fejlődéséhez milyen tanácsokat kell megfogadniuk a fiataloknak? — A leglényegesebb, hogy minél nagyobb mértékben kell megvalósítani a néphagyomány elsődleges felhasználását. Minél több együttes, minél több hangszeres táncdarabot a maga eredetiségében ismerjen meg. Mindennek csak ez lehet az ihletője, csak ebből tud kinőni mindenfajta további értékes munka. Persze a továbblépés a tehetség mértékétől is függ. Nem szabad arra törekednie az énekeseknek, az együtteseknek, hogy mindenáron valamiféle újat produkáljanak, mert akkor óhatatlanul el fog laposodni a mozgalom. Ha arra törekednek, hogy minél jobban elmélyüljenek a hagyomány kialakította zenei kultúrában, s ezt megpróbálják minél magasabb fokon elsajátítani, akkor a közben adódó esetleges ötletek a megalapozott talajon termőre fordulnak. 39
