Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Koltay Gábor: Beszélgetés Vargyas Lajossal és Martin Györggyel
A KÖZÖSSÉGI EMBERTÍPUSÉRT Beszélgetés Martin Györggyel Mi lehet a magyarázata az új népzenei és táncdivat terjedésének? — Két olyan mozzanatot ragadnék ki — a lehetséges sok közül — amely segíthet megmagyarázni azt, hogy ez a „divat” miért terjed, s miért talál követőkre a fiatalság körében. Az egyik az, hogy az eddigi szórakozási, művelődési formáknál teljesebben bekapcsolja a fiatalokat és tevékeny részvételre ösztönzi őket. A hangversenyek hallgatója nem dalol, nem zenél együtt az előadókkal. A beat-koncertek hallgatói legfeljebb dobognak, s hangosan nyilvánítják tetszésüket, de nem tudnak részt venni a zenélésben, s mozgásigényüket — amit a zene kelt bennük — sem vezethetik le maradéktalanul. Itt viszont mindenki kapcsolódik a zenéhez énekléssel éppúgy, mint tánccal. Az a tény, hogy nemcsak hallgatója, hanem tevékeny részese is lehetek a „produkciódnak, vele dalolhatok vagy táncolhatok, nagyobb vonzerőt biztosít. A beat-zene és az új népzenei mozgalom közönsége számára szerintem első fokon nem az jelenti a döntő különbséget, hogy az egyik nemzetközi városi zene, s a másik magyar paraszt-zene. A beatzene esetében a nemzetközi tömegzenei divattal nem kapcsolódott egy olyan meghatározott táncdivat, amely új, érdekes, az eddigitől eltérő mozgásformákat adott volna a fiataloknak. Pedig ez a lehetősége minden bizonnyal meg lett volna. Az európai tánc- és tánczenei divatok közül azok váltak stíluskorszakokat meghatározó tényezőkké, amelyek ezt a kettőt egyesítve tartalmazták. Gondoljunk csak a régi lengyel táncok, később a keringő vagy a polka, s századunkban a latin-amerikai táncok nagy hatóerejére. Esetünkben az értékes, érdekes, hagyományos parasztzene hasonló természetű paraszttáncokkal kapcsolódott. így egyszerre mindkettőt fel lehetett használni. A másik az, hogy az európai népzenékben már több száz év óta kialakult zárt, strófikus dallamforma az alapegysége ennek a zenének. A természeti népek zenéjében a magyar gyermekdalhoz hasonló, egyszerű motívumismételgető melódiák nagyon izgalmas, érdekes forrást jelentenek a már- már megmerevedő, túlfejlődött európai zenekultúra számára. Az európai parasztzenében a hallgató zenei strófákat, — a motívumnál nagyobb, megszerkesztett, de mégsem befogad hatatlan — négysoros, zárt szerkezeteket kap. Ezek önmagukban is megkomponált, hosszú idő alatt kialakult, kerek egységek, amelyeknek gyors befogadása lehetséges és kis formájuk ellenére is maradéktalan esztétikai élményt nyújthatnak szövegük és dallamuk segítségével egyaránt. A motívumok ismétlésével, variálásával izgalmasan vibráló, végtelenül burjánzó zene alapegységei igen kicsik vagy túlságosan nagyok. A hallgató épp ezért nem tudja oly könnyen befogadni, azaz gyorsan megtanulni és alkalmazni, használni, mint a strófikus népdalt, legfeljebb mély benyomást gyakorol rá, anélkül, hogy reprodukálni tudná. Az, hogy a fiatalok százai néhány táncház vagy klubfoglalkozás ideje alatt könnyen megtanulnak néhány tucat népdalt, annak az a magyarázata, hogy ez az alapegység, ez a terjedelem éppen megfelelő arra, hogy rövid idő alatt meg lehessen „fogni”. Itt jelentkezik az „énekelt versek” jelentősége is, hisz a strófikus szerkezetű verseket éppúgy lehet énekelve befogadni, mint a népdalverset. Ez a két fontos tényező szerencsésen kapcsolódik ebben a mozgalomban: Az értékes kis zenei formák, műalkotások és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos mozgásformák tevékeny befogadása. Ez szerintem előfeltétele e „divat” gyors terjedésének és esetleges hosszú életének is. Két olyan eszközt aknáz ki és egyesít, amelyet minden olyan „divat” alkalmazott Európában, amely hosszú ideig tartó tánc- és tánczenei stíluskorszakok alapját vetette meg. Ha ehhez még hozzászámítjuk a mai fiatalság körében egyre erősödő közösségi, népiségi érdeklődést, melynek egyik megnyilvánulása a hagyományok újra felfedezése és megbecsülése, akkor talán megragadhatjuk azokat a fő szálakat, amelyekből megmagyarázható e semmiképpen sem pejoratív értelemben veendő „divat". Milyen feltételek hiányoztak eddig az „új divat” terjedéséhez? — Ezek egyike például az, hogy tulajdonképpen egészen a legutolsó évtizedig nem ismertük elég mélyen a néptáncainkat, sem kapcsolódásukat a már régebben ismert magyar népzenéhez. Kodály és Bartók a magyar népzenének elsősorban ennek gondos kiválogatását, terjesztését végezték el, s a hangszeres magyar népzene alapos gyűjtése, megismerése még sokáig váratott magára. A 60-as évek derekára az akadémiai népzenegyűjteményben már igen sok hangszeres népzene halmozódott fel, s vált hangzó formában is hozzáférhetővé. 40
