Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Vekerdi László - Bakos István: Önismeret és kutatás
— Mutatja az érdeklődést, hogy Ortutay Kis Magyar Néprajza öt kiadásban elfogyott! Kosa és Szemerkényi: Apáról fiúra című remek könyve két hónap alatt elfogyott, most készül második kiadása. — Most tényleg tapasztalható a közönség körében valami divatféle a néprajz tudományos része iránt is, de félő, hogy mire a mi könyveink a kirakatokba kerülnek, elmúlik a divat! — Annál is inkább, mert még ma is mindenféle előítéletek élnek a köztudatban, hogy a néprajzi holmi „nacionalista” tudomány, s ez a szerencsétlen tudomány nem bírja teljesen kiásni magát ezekből az előítéletekből! Nem is értem hogyan lehet nacionalizmussal vádolni azt a néprajzot, melynek meghatározói olyanok voltak, mint Ortutay Gyula vagy Erdei Ferenc? Mert Erdei Ferenc művei az irodalmi szociográfián túl a legszebb néprajzi szintézis példái is. És Szabó Zoltán Cifra nyomorúsága! Lényegesen jobb néprajzi tájkutatás, mint a későbbi előkelő szakemberek dolgozatai! S ők határozták meg az akkori néprajzi kutatást! Nem is beszélve Veres Péterről! És azt sem szabad például elfelejteni, hogy a Gyöngyös-bokréta a néprajz állandó támadása közben működött. Persze, sajnos, hiába támadták, mert a balett, a revü, ami az egészet divatba hozta, erősebb volt, mint a tudomány. — És ugyanígy, ma is hiába a küzdelem a háziipari társulat és a népművészeti boltok ízléstelenségei ellen. — Persze egy kicsit a szakma társadalmi struktúrája is meghatározza a helyzetet. A néprajz ugyanis kicsi szakma — százhúsz embert ha számlál országszerte — de óriási társadalmi hálózatban helyezkedik el, az amatőr és többé-kevésbé dilettáns gyűjtők hálózatában, amit a kollégák nagy része lenéz. — Én emberileg nagyon kedvelem őket, de ami a tudományos produktumukat illeti — hát! — Na látod, te is lenézed őket! — Sok jó, derék ember akad közöttük, de sok csak ezért sürög, hogy szerepeljen a neve valahol! — Az a baj inkább, hogy a szakma nem neveli őket! így aztán a legtöbbjük nemcsak gyűjt, hanem elméleteket gyárt. — Az se lenne baj, ha a rossz elméleten túl a gyűjtőmunkájuk megbízható és tudományosan feldolgozható lenne! — De az már baj, hogy a szakma nem tesz különbséget az írni-olvasni alig tudó grafomán emberek s a már majdnem szakemberek közt! Tulajdonképpen minden társadalomtudományi szakmának szüksége van ezekre a gyűjtőkre, amatőrökre, tisztelőkre és rajongókra, márcsak azért is, mert időnként sokkal több adat kell, mint amennyit a státusban dolgozó emberek össze tudnak gyűjteni. De igazán értékes csak akkor lesz a segítségük, ha egy részükkel legalább mint kutatókkal bánunk és bánhatunk! — Igazán van köztük sok kiváló gyűjtő is! — Es azt se felejtsük el, hogy a mai főnökség ugyanúgy autodidakta módon kezdte, mint ma az a tíz-tizenöt kitűnő gyűjtő! És Sárospatakon például Szabó Zoltán nyomában milyen értékes kis gyűjtő-centrum képződött! Csupa autodidaktákból! — Kitűnően fel lehet használni egy ilyen hálózatot! A nyelvészek például mi mindent tudtak velük produkálni! Gondosan betanították őket és ellenőrizték a munkájukat, s hihetetlenül gazdag és jól használható anyag gyűlt így össze! — A Néprajzi Múzeumnak, a folkloristáknak is van egy ilyen hálózata. Ezek gyűjtötték össze az óriási anyagot a magyar népi topográfiához. És most a szokásokat gyűjtetik velük. 26
