Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 4. szám - Testvérlapunk: a Nas Szovremennyik - Leonyid Martinov: Versek: A ciklon szárnya (Buda Ferenc fordítása); Aranygyapjú, Napszél (Goór Imre fordításai)
Ám tundrán, erdőn, mikor kihal a dús vadállomány, hívón, esengőn felbőg a Nagy- és Kis Medve; s nyomán fantasztikus út, kanyargó, torzult út következik az Oroszlán, Nyúl, Kis Róka, Eb, Kecske-csillagzatig, s jégűrben ott új Mangazéják* virradnak fel és újabb Thezeuszok megint aranygyapjúról álmodoznak. NAPSZÉL Azt gondolod, nem látom én, ha szél seper a holdon? De mért kavarog, mond, miért? Csak nem miattunk folyton? Ki ott találna valakit, az más bolygóról volna. Csupán a napszél létezik ott. Kívüle, ki volna? Egyedül csak a nap szele ... Mért rémlik mégis olykor, hogy a mélység üzenete válaszul kél a holdból? S most ne találgass félszegen: nem a hold sóhajtása; és nem a nap szele; hanem almafa virága, valaki árnya. * Mangazeja: nevezetes cobolyprémváltó-hely Nyugat- Szibériában. 11
