Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Kovács János: Szekták a Duna-Tisza közén
Ezékiel könyve 4. rész 6. verse alapján a bibliai nyelvben egy napot egy esztendőnek kell tekinteni, és így a „három és fél idő kiadott 1260 évet”, amit hozzáadott az 539 évhez, így a végidő kezdetéül az 1799. évet kapta. Az Úr megjelenéséül az 1874. évet jelöli meg Russel, Dániel könyve 12. rész 12. vers alapján. „Boldog, aki várja és megéri az 1335 napot.” Az,,egy nap egy év” számítái sszabály szerint 539 évhez hozzá kell adni 1335 évet. RUSSEL a világvégének 1914-et jelöli meg. Ezt a számítást már nem részletezem, mert alapos bibliai és kortörténeti ismereteket igényel. A dátum fontos, mert szinte minden deviáns vallásosság, amely az Úr eljövetelét időpontokban méri, az 1914. évet jelöli meg. Ebben az évben az „Úr átvette a világ feletti hatalmát”. Érdekes megismerkedni William Miller8 kísérleteivel is, mert megláthatjuk az ellentmondásokat a különböző számítások között. Miller jellegzetes alakja az adventista mozgalmaknak. Nem új egyházat akart létrehozni, csak reformálni akarta a meglevőt. Maga sem hitte tanainak hirdetése elején, hogy új egyháznak veti meg alapjait. „Egy másik bizonyság, amely szívemet lényegesen befolyásolta, a Szentírás időszámítása volt.” Dániel könyve 8. rész 14. verse alapján indult el Jézus visszatérésének számításában: ,,... és mondá nekem, kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szent hely igazsága.” Úgy vélte, hogy a próféciában egy nap egy esztendőnek felel meg a valóságban. Látta, hogy a prófécia 2300 napja, illetve éve túlhaladja az ószövetségi kor idejét, messze átnyúlik az újszövetség idejébe. Azt hitte, hogy a próféciában feltárt szentély a föld, s ennek megtisztításáról van szó, Krisztus második eljövetele által. Ehhez valamely évszámot kellett keresnie. A kiinduló dátumot i. e. 457-ben látta, amikor Jeruzsálem újraépítésének parancsa elhangzik.jDe Mi Herék 1843. március 21 .és 1844. március 21. között hiába vártak. Krisztus nem jött el. Ekkor hibásnak minősítette számítását és 1844. május végé na következőket mondta: „Elismerem tévedésemet,és kifejezemcsaló- dásomat. Mégis folyvást hiszem, hogy az Úr az ajtó előtt áll ... Remélem, testvérek, nem hagyjátok el az igazságot.” Később megpróbálta még meghirdetni a vélt végső időpontot, 1844. október 22-ét. Ez az időpont a Miller-mozgalom végét hozta. A mozgalom szétesett. . . Azok, akik hittek Isten ígéreteiben, a csalódások okát önmagukban keresték. Ezekből különféle csoportok alakultak. „Egyedüli céljuk az volt. hogy megtartsák a világosságot, amit eddig Istentől nyertek.” „1844 végén három alapvető fontosságú felismerés születik. Ezek egyesüléséből jön létre a HETEDNAPOS ADVENTISTA EGYHÁZ, amely teljesen elhatárolódik a Miller-mozgalomtól. A három felismerés a következő: a szentélytana, szombat igazsága, prófétaság. Nálunk is elég ismertek lettek ezek az adventisták — köznyelven a szombatisták —, akiknek alapítója JOSEPH BATES9, és népszerűsítő apostola JAMES WHITE1" ÉS FELESÉGE voltak. Szerintük Miller számítása jó volt, csak az események meghatározásában tévedett. A jövendölések szerint 1884-ben kellett Jézusnak bemennie a szentek szentélyébe, hogy megkezdje főpapi szolgálatát. Felismeréseikből a SZOMBAT TANÍTÁSÁT emelem ki, mert a történelmi egyházakkal a legélesebb különbség ebben mutatkozik. „Rettenetes az a vég, amely felé a világ siet az által, hogy a tízparancsolat közül egyet sem tartanak meg.” „A szombat megtartása a hűség próbaköve. Mikor az emberek az utolsó döntő próba elé lesznek állítva, akkor a hamis szombatnak a betartása egy olyan hatalomnak az elismerése lesz, amely az Istennel ellenséges viszonyban álló.”11 Míg a szombat megtartása az Isten iránti engedelmesség és hűség bizonyítéka lesz. 44
