Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 3. szám - Pusztay János: Műfordítások a szamojéd népköltészetből
műfordítások A SZAMOJÉD NÉPKÖLTÉSZETBŐL 5 KAMASSZ ÁLDOZATI IMA (I.) Áldozattal közelgek. Anyánk, apánk, Földnek szelleme, Világnak, Földnek, Víznek Szelleme diónkat ne vessétek meg! KAMASSZ ÁLDOZATI IMA (II.) Áldozatai kendőt függesztenek tiszteletére! Hohó! Víz-Föld Szelleme! Akaratom ellenére hogy elejtené gímszarvas bikáját, jávornak bikáját, meg egy kan medvét! ÁLDOZATI IMA He-he-hej! Ahány isten, ahány Hehe* csak van, erre a helyre mind leereszkedjék! Az isten szeme ide szemezzen! Ha az istennek Írnoka vagyon, megmaradt gyermekét írja csak tovább! Mennydörgős isten, oda nézz! Ott az adomány! Adományom vedd szemügyre! Ott az edény, neked állítottam! EGY TÓ EMBER FELESÉGÉNEK ÉNEKE Bárcsak eljönne a barátom, bár feltűnne újra nálam a szívesen látott férfi, őnéki én ajkam bizony neki adnám, kezem bizony neki nyújtanám, kenje be bár ajkát farkasnak vérével, ordasnak vérével ajkát bekenheti. Két kezét is megfognám, égessen bár szenet benne, kezét megragadnám. Hogyha a szél bölcsebb volna, szája volna, a lágy szélnek szája is volna, hozna szép szavakat, szókat hordozgatna, * Hehe — a nyenyec mitológiában a főisten és az emberek közötti összekötő kapocs, természetfeletti szellem.
