Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 3. szám - Pusztay János: Gondolatok a szamojéd népekről és népköltészetükről
osztják epikus énekek sokkal inkább díszítettek, nyelvileg gazdagabbak, terjengősebbek, mint szamojéd megfelelőik. A szamojéd folklórra a spártai tömörség a jellemző, a legszembetűnőbb jegy. Ugyanez a stiláris különbség átterjedt a sorsénekek kategóriájára is. Régi időket idéznek a sámánénekek is, amelynek nyomai egészen a magyar folklórig elérnek, de nálunk, sajnos, immár csupán a töredékek (sokszor azok is értelmezhetetlenül) maradtak fenn. Sámándalok is leginkább a peremvidéken (keleten a szamojédok és obi-ugorok, nyugaton afinnségiek, lappok) maradtak fenn, néhol már csak fragmentumokban. A többi műfaj (mesék, állatmesék, áldozati imák, találós kérdések) viszonylag sértetlenül fennmaradt az egész uráli rokonságban, bennük viszont rengeteg a vándormotívum. Ha a szibériai folklór egészét vesszük szemügyre (s erre immár magyarul is megvan a lehetőség a Sámándobok, szóljatok című gyönyörű kötet segítségével), azt találjuk, hogy nagyon sok a témabeli, formai eszközök szerinti hasonlóság egymástól távol élő, talán soha nem érintkezett népek között is (alIiterációk, szó eleji rímek, párhuzamok stb.). Felmerülhet-e a kérdés egy valaha létezett viszonylag egységes szibériai népköltészeti kultúráról? Lehet. Elképzelhető persze az is, hogy független párhuzamos fejlődés eredményei az egybeesések, valamint azt sem lehet kizárni, hogy egymásrahatás, motívumvándorlás következett be, mint arra nemcsak a népköltészetben, a nyelvészetben, de a gazdasági életben is van példa. A szamojédok pl. tekintélyes réntartók voltak (ma is azok), s a környező népeket (pl. obi-ugorokat, zürjéne- ket, néhány paleoszibériai népet is) ők tanították meg a réntenyésztés, réntartás fortélyaira. Ezzel egyidejűleg nyilvánvalóan nyelvi kölcsönzés is bekövetkezett, azaz az egyik — gazdaságilag magasabb szinten álló — nép hatott a másikra. Ilyen hatások elképzelhetők a folklórban is, de a kérdés még nincs kellőképpen kutatva. Azt azonban — elsősorban a Sámándobok, szóljatok, című antológia alapján — le lehet szögezni, hogy a szamojéd folklór sok tekintetben közelebb áll egy ún. szibériai folklórkultúrához, mint pl. az ugyancsak Szibériában élő obi-ugoroké. Roppant izgalmas kérdés, téma annak felderítése, milyen kölcsönhatásban, vagy egyáltalán milyen viszonyban állnak egymással Szibéria népei. Az areális nyelvészeti kutatásokkal párhuzamosan areális folklórkutatásokra is szükség van, hogy kiderüljön, milyen mértékben járult hozzá Szibéria az egyetemes folklórkincshez. Fel kellene térképezni, melyek azok a jelenségek, amelyek (pl. a szókezdő rím a szóvégi helyett) csupán a szibériai népek folklórjában találhatók meg. Milyen irányból érték hatások ezt a nem teljesen homogén kultúrát, illetve milyen irányban hatott az maga is? S mindez annál is inkább érdekesebb lehet számunkra is, mivel Szibériában élnek, alkotnak nyelvrokonaink közül néhányan, akiknek nyilvánvalóan volt szerepük e hatalmas terület anyagi és szellemi kultúrájának kialakításában.
