Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 3. szám - Molnár Géza: Párizsi vakáció (Elbeszélés)

Ma este értette meg igazán Párizs varázsát. A művészetek kulcsával lehet nyitni kapuit. Itt kellene újrakezdeni az életet, egyedül és szabadon, innen érezni, milyen nyomorúságos pitiáner klikkekre szabdalt az otthoni művészvilág. Ha az embernek ez az egy élete van . ..? Nem kell-e feldobni egy kockára művészetét? Keserű vádak ömlöttek Annában, fájdalom tépte, ha eddigi életére gondolt. Egyet érzett csak teljes bizonyossággal: ami volt azt nem lehet folytatni. Zsúfolt napok következtek. Délelőttönként a fesztivál tanácskozásain ülésezett, dél­utánjait a múzeumokban töltötte. Fáradhatatlanul rótta a Louvre termeit, sokáig álldogált a Mona Lisa előtt, s tűnődött a megfejthetetlen rejtélyen, a szemekben búj- káló mosolyon, mitől olyan nagy a kép, hiszen Tintoretto is festett, akiknek bőre alatt lüktet az ér, párnás, gyönyörű testeket. Raffaello égi hölgyei még légiesebbek, de Leo- nardónál a bájos mosoly alól tetszik elő az érzékiség. Vagy talán az, hogy ez a mosoly valami titkot hordoz, éppen az adná nyitját a híres képnek? Lehetetlen volt betelni a Louvre csodáival, az ősi asszír művészet, a szárnyas bikák komor fenségével, a göndör szakállú harcosok összefogott, stilizált formáival. S aztán jöttek az egyiptomi termek, a Nofretete-fejjel, melyre már semmiféle új jelzőt nem lehetett aggatni, olyan egyszeri és végleges volt tökélyében. De ugyanezt érezte az „írnok” szobránál is. Ebben már megvolt mindaz, amit a századelő szobrászata az anyagszerűséget hangsúlyozó formaegyszerűsítéssel kifejezett. Óh, de még hol voltak a Jeu de Paume csodái az impresszionisták, a roueni ka- tedrális lebegő tajtékzuhatagai, a Szajna köde, Renoir harsogó életízei, érzéki színei. S aztán az egész modern korszak, a régi tűzre vetése, a formák vad erejű, gátlástalan újjátermése a Musée d'Arts Modernes tanúsága szerint Valamelyik este becsöppent egy svéd szobrász kiállítására. A kopott farmeres, el­hanyagolt, szakállas szőke óriás mintha a megvénült skandináv falvak parasztvilágát hozta volna ide. Mintegy találomra egymásra szögeit korhadó deszkadarabjaival, durva zsákvásznaival, kampóival olyasmit fedezett föl, ami eddig nem létezett, s Anna csodál­kozva vette észre, hogy amit otthon kézlegyintéssel elintézett, lenézett és megvetett, azt itt érteni kezdi. Úgy volt ezzel a formavilággal, mint amikor az ember idegen nyel­vet tanul, s a szavak érthetetlen halandzsája fokozatosan feltárja az általa megfogalma­zott és kifejezett tartalmakat. De ehhez Párizs légköre kellett, a művészeteknek az a szabadsága, azok a teremtő forradalmak, amelyek itt lejátszódtak, s megtisztították az utat. Itt semmi sem tarthatta magát, ami ismételt, de zöld utat kapott az új. Megrészegülve járta a Szajna-parti művésznegyed galériáit, egyre világosabban sar­kallta a felismerés: ha valóban ki akarja magából hozni, amire képes, akkor el kell sza­kadnia mindattól, ami a német újklasszicizmus talaján virágzott ki otthon, s amire (még a szürrealizmusra is) nálunk ennek vaskossága, nehézkessége nyomja rá bélyegét. Igen, de hogyan? A megoldás módja nem tisztázódott még benne. Dobó jelentkezett, hogy kimehetnének Bencéhez. Másnap, kora délután indultak a Pantheon mellől s Porte d’Orleans-nál a déli autóúton hajtottak ki Párizsból. A ház­rengetegből szabadulva mezők közé jutottak, szépen sarjadó őszi vetések terültek az út két oldalán, s föléjük feszítette napfényes sátrát a selyemkék őszi ég. Dobó a fesztivál­ról faggatta Annát, hogyan értékeli hasznosságát, nem kellene-e arra gondolni, hogy a legközelebbi nemzetközi találkozót Magyarországon rendezzék meg? Elég fejlett-e hozzá a magyar kerámikusművészet, szakmailag tekintve mik az itteni benyomásai ? és így továbbá .... — csupa olyan kérdést vetett fel, melyre hivatali munkájában szük­sége lehetett. Százon felül mentek, Dobó csak fél szemét tartotta az úton, miközben beszélt: — Érdekes helyzet alakul ki. Bizonyára tudja, hogy Malraux minden rendelkezésére álló eszközzel a modern művészeteket támogatja, az absztrakciót, az avtntgarde irány­16

Next

/
Oldalképek
Tartalom