Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 1. szám - Balázs József: Koportos (kisregény)

— Kettő, három.

— Kettő, három.

Balog Mihály vár egy kicsit, a pap nem válaszol, nem kérdez, hol az orgonára, hol ránéz.

— Azért nincs pénzem, mert a feleségemet rongyokba nem temethetem el, még ha cigányok vagyunk is. Aztán a koporsót is meg kellett vennem, a fuvarost is ki kell fizetnem. Egy liter pálinkát is veszek, mert amire hazaérek, ott lesznek a sírásók.

A pap felhúzta a reverendáját és odaült az orgona elé. Várt még egy kicsit, figyelte Balog Mihályt. Dúdolt valamit, majd belevágott Balog Mihály mondataiba.

— Maga erős ember. Isten mindent elrendez.

Lejött a karzatról, végigment a padok között, az oltár előtt ismét megállt. A sekrestyés figyelte.

— Mit akar?

— Semmit.

— Hát akkor?

— Semmit sem akarok. Mondanék valamit.

— Mondja.

— Mennyiért kezdene most harangozni?

— Most? Minek?

— Itt a koporsó a templomkertben.

— Mi közöm a koporsóhoz? Üres.

— Igen.

— Hát akkor minek harangozzak? Minek?

— A feleségemnek.

— Majd ha temetik.

— Fizetek magának valamit. Itt a kocsma szembe ...

— Nem lehet. Most nem lehet harangozni. A tisztelendő úr a holnapi misére készül. Sok vendég lesz. Körmenet.

— Azért harangozhat.

— Értse meg, nem lehet.

— Nem lehet.

— Nem.

— Másnak lehet?

— Kinek?

— Másnak.

— Másnak lehet, de ha a koporsó üres, nem kezdek harangozni. Hova gondol, ember?

A nagy, nehéz ajtót alig tudta kinyitni, amikor kilépett a sekrestyéből. A templomfalnál szemébe vágott a napfény. ,,Hogy én erős ember vagyok? Alig látok a fáradtságtól.”

— Rosszul vagy? — kérdezte a fuvaros, aki a szekere mellett várta. —Igyál valamit.

— Nem kell, nem kell, legyint bosszúsan Mihály.

A templomra nézett, a torony tetejére, a keresztig. Nyakán kisimult a bőr, mutatóujját végighúzta az árcan.

— Nem szólnál a sekrestyésnek?

— Minek?

— Hogy harangozzon.

— Nem ismerem a sekrestyést.

19