Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 2. szám - SZEMLE - Sütő József: Orosz László kismonográfiája Katona Józsefről
SZEMLE OROSZ LÁSZLÓ KISMONOGRÁFIÁJA KATONA JÓZSEFRŐL Több mint 30 éve (1942) jelent meg Katona Józsefről Waldapfel József monográfiája. A könyv azóta csak könyvtárakban szerezhető meg. Már ez is indokolttá teszi egy Katona József teljes írói pályáját bemutató mű újabb kiadását. De még inkább indokolja az azóta eltelt idő, mert közben az író és művei körül problémák támadnak, felfogások változnak meg. Szükségessé válik egy olyan természetű munka, amely a kutatások eredményeit a maguk helyére illeszti. Főleg, ha ebben az időszakban megy végbe a nemzet életében a művelődni vágyó tömegek felszabadulása, irodalmunk történetében pedig a marxista szemléletű átértékelés. Orosz László munkája e célnak kiválóan megfelel. A könyv elsősorban a széles olvasó- közönség számára készült—miként a Gondolat Kiadónál megjelent Nagy Magyar írók sorozat többi kötete is —, de sok vonatkozásban nagy haszonnal forgathatják szakemberek is. A kismonográfiában — örvendetesen — nem különülnek el az életrajzi adatok és az alkotott művek, hanem azokat a szerző lehetőleg egymás- rahatásukban tárgyalja. A könyv ,,A kecskeméti takács fia” c. fejezettel kezdődik, és a „Tíz esztendő Kecskeméten” cíművel végződik. Ezek ölelik egybe a küzdelmek és alkotások időszakát, s legtöbb helyet kap „egyetlenünk a maga nemében”: a Bánk bán. Ami az életrajzi adatokat illeti, sajnálattal láthatjuk, hogy a kutatásoktól már alig várhatunk újat. Katona József megmarad továbbra is annak a „rejtélyes költő”-nek, akinek életéről a legkevesebbet tudunk. A műből nagyszerűen domborodik ki az, ami Katona életművét halhatatlanná teszi: a magyar színjátszás megteremtéséért folytatott harca (színész, rendező, dramaturg és drámaíró egy személyben). A színjátszás iránti érdeklődés „hajszálereit” Orosz László a szülőföldi talajban gyökerezted (a piarista iskolai színjátszás emlékei; Kelemen László és társulatának több tagja kecskeméti születésű; Simái Kristóf is helyi piarista tanár volt; a református kollégiumban iskolai „közjátékot” Katona gyerekkorában is játszottak stb.). Kihangsúlyozza: a jogász „delectans actor”-nak el nem évülő érdeme, hogy a nehéz körülmények között induló magyar színjátszást segített ellátni, alkalmas darabokkal, fordításokkal átdolgozásokkal és eredeti művekkel. Amellett, hogy a legfontosabb szerepeket játszó színész és avatott kezű rendező volt, mélyen szántó, iránymutató bírálatot ír a legnépszerűbb magyar drámaíróról. Kisfaludy Károlyról, és úgy elmélkedik a magyar színházi kultúra elmaradottságáról, mint Bessenyei és Kármán óta senki. Mindezek éppen olyan fontos, szinte tárgyi kellékek voltak a magyar színház hőskorában, mint a színházhelyiség vagy a színészek anyagi támogatása a hazafias érzésű nemesek részéről. Három év alatt 16 — nagyrészben játszott — darabja által elért eredményeit akkor sem feledhetnénk, ha Bánk bánját meg sem írta volna. Érdekes és hasznos az a mód, ahogyan Orosz László a Bánk bán előtti Katona-drámákon áthalad. Részletes tartalmi ismertetését adja mindegyik darabnak, s így fogalmat kapunk arról, hogy milyenek azok a sokat emlegetett lovagdrámák (Kotzebue és társai múlt század eleji divatos darabjai), és a hozzájuk fűzött fejtegetés ismerős térben folyik. Egyik legnagyobb erénye Orosz László e fejezetének az — amire már Horváth János és Waldapfel József is célzott —, hogy bebizonyítja: a Bánk bán nem „talált gyöngyszem”. A hozzá vezető szálak (tipizált figura, jellem, szituáció és stílus tekintetében) megtalálhatók korábbi műveiben is. E szálaknak szemléltető módon (idézetekben) való végigvezetése, végigkövetése sikerültén vázolja fel, milyen előgyakorlatok voltak ezek Katona számára a Bánk bánhoz. A Bánk bán előtti művek sorában a Jeruzsálem pusztulását különös részletességgel és érdekkeltéssel tárgyalja Orosz László. A bemutatás nemcsak azért történik, hogy az elemzés megláttassa az olvasóval, Katona jelentőségében második művéről van szó, hanem azért is, hogy modern színpadra való alkalmazására buzdít son. Ezért említi a kecskeméti Katona József Gimnázium diákjainak sikeres műkedvelő előadását (1952), s ezért utal Katona József átdolgo- zási kísérletére, amely támpont lehetne annak, „aki a Jeruzsálem pusztulásának mai színpadra állítására vállalkoznék”. Legterjedelmesebben a kismonográfia a Bánk bánnal foglalkozik. Felhasználja a Katona-irodalomban kialakult vitákból azt, amit meggyőződése szerint legmegfelelőbbnek érez, vagy a saját kutatásai alapján helyesnek talál. „A cselekmény” megnevezés nagyon szerény fejezetcím. Többet rejt magában az egyszerű tartalomelmondásnál, hiszen a szerző felfogása szerint taglal és értelmez benne egyes szituációkat. (Pl. Gertrudis és Ottó párbeszéde az 1. felvonásban, az 5. felvonás zárójelenete stb.) Majd az egyes jellemeket boncolgatja éles szemmel. Bánk igazi alakjának megítélésében biztos alap Orosz László jellemzési mércéje: „a szenvedélyességig menő érzelmi-indulati töltés és készség az érzelmek és indulatok zabolázására.” E kettős84
