Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Vidra-Szabó Ferenc: Karesz

KISS SÁMUEL, 23 ÉVES, VILLANYSZERELŐ: — A színpadon találkoztam vele, onnan ismertem ... Egyszer elvoltunk piálni. Péterfi mondta próba után, hogy men­jek már el velük piálni, van a Karcsinak pénze, majd elisszuk! Aztán el is mentünk négyen vagy öten. Ott is olyan csendes volt... Én tudtam, hogy valami családi ügyei vannak, akkor már úgy félfüllel hallottam, de erről nem volt nyíltan szó. Akkor csak őfizetett, Péterfi is direkt úgy hívott, hogy Karesznak van pénze! Őneki nem okozott problémát az, hogy most ő fizet. Jószívű volt, amit akartunk, ittunk, amíg volt pénze. Végig csöndben volt, ugyanúgy, ahogy a színpadon, ott se volt nagy hangja. Biztos, hogy megvolt az oka, amiért a faterja elzavarta otthonról. Emlékszem egy je­lenetre, Péterfiéknál voltunk házibuliban, és a Ricsi, Erzsi, meg a Karesz bent voltak a másik szobában, és Karcsi kijött, egyedül hagyta őket. És akkor azt mondta, hogy hadd legyenek egyedül, otthon úgyse tudják miatta a dolgukat csinálni. Ricsiéknél is nyilván egy szoba van, és ott is tehernek érezte magát. Fiatal házasok, és elég kínos lehetett sokszor. NYAKAS ILONA, 19 ÉVES, ADMINISZTRÁTOR: — Én is a színpadon ismertem meg. Mindig együtt jöttünk haza próba után, mert közel laktunk egymáshoz. Általában itt a busz végállomásán beszélgettünk, tíz-húsz percet, mikor mennyit. Mondta, hogy nincs kedve hazamenni, mert otthon van az apja,és nem nagyon szeret olyankor otthon lenni. Én mondtam, hogy jöjjön fel, nálunk valószínűleg úgysincs senki, és aludjon itt. Itt is aludt, és akkor nagyon sokáig beszélgettünk. Mondta, hogy nem szeret élni, és hogy meg fogja magát ölni, meg ilyesmit. Azt tudom, hogy pont nagyon hülye voltam akkor, és mondtam, hogy én is. Épp azon gondolkozott, hogy ... Mintha végülis gyógyszert mondott volna, én meg mondtam, hogy hülyeség, az ugrás sokkal jobb. De gázról nem volt szó. Nagyon szerette a két gyerekét. Amikor elkezdődött a beszélgetés, nekem mindig a gyerekeiről kezdett beszélni. Hogy milyen rossz ez, mert nagyon szeretne velük lenni, meg amikor vasárnaponként lemegy, milyen ellenségesen fogadják. Akkor folyt a váló­per. Azt szerette volna, hogy évek múlva, ha a gyerekei felnőnek, akkor a felesége nem mondaná, hogy na, ez a mocskos apátok! És hogy milyen rossz érzés lesz, mert nem mer majd a gyerekei szeme előtt megállni. Egy nővel élt az apja akkor. Mondta, hogy az apja se szereti, még csak egy szalámival se kínálja meg, hogyha eszik előtte. Mind a ketten nyavajogtunk abbanaz időben, hogy milyen szar ez az élet. Ezek szerint gyengébb volt, mint én, pedig sokkal erősebbnek látszott nálam. Én is nagyon egyedül voltam, mert se anyám nem volt itthon, a nővérem meg Budán lakott egy srácnál. Akkor voltam úgy először, hogy teljesen magam. Karesz is nagyon társtalan lehetett, azért is vonzódtunk egymáshoz, mindig egymáshoz csapódtunk. Azt is mondta, hogy a Ricsiéknél áte szeret lenni. Mert a Ricsiéknél teher ő, meg csak zavarja őket. Te is tehernek éreznéd magad Ricsiéknél. Lehetséges, hogy Ricsi többre tartotta magát, és ezt érezhette Karesz. Csak azért is, hogy ő műveltebb. Ricsi kü­lönben se olyan, hogy ne éreztetné a másikkal. Karesszal biztosan éreztette. Meg többször volt, hogy elitta az Erzsi pénzét is. Ez már teljesen nem gondolkozásra vall, hogy nekem már minden mindegy, csapjanak össze a hullámok! Mondta is, hogy őt már semmi nem érdekli. A temetésen elég sokan voltak. Aki tartotta ezt a beszédet, nagyon jó dolgokat mondott. Több felelősség kellett vo'na, több szeretet. Fiatal volt, talán nem értettük meg, vagy nem voltunk annak tudatában, hogy igenis felelősek vagyunk. És nem is csak Kareszről beszélt, hanem általában, hogy jobban kell egymásra ... A lényege a felelős­ség volt. Több felelősség és több szeretet kellett volna. 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom